Schedel, Hartmann: Registrum huius operis Libri cronicarum...

... cu(m) figuris et ÿmagi(ni)bus ab inicio mu(n)di.
Nürnberg, 12. Julii 1493. domini Anthonius Koberger Nuremberge impressit. 328 lev.
Az egyik legismertebb ősnyomtatvány, a Nürnbergi krónika latin nyelvű első kiadása. A "Liber Chronicarum" a XV. századi könyvnyomtatás egyik legnagyobb szabású vállalkozása, egyben a korai könyvnyomtatás csúcsa, amely bibliai keretben foglalja össze a történelmet a teremtéstől a kiadás koráig, és mutatja be az ismert világot máig ikonikus városképeivel, térképeivel és számtalan fametszetű illusztrációjával. A monumentális kiadvány Anton Koberger nürnbergi nyomdájában készült Sebald Schreyer és Sebastian Kammermeister finanszírozásával. Az illusztrációkhoz használt fadúcok Michael Wolgemut és Wilhelm Pleydenwurff műhelyében készültek, ahol ekkoriban a fiatal Albrecht Dürer is dolgozott, így joggal feltételezhető részvétele a fametszetek előkészítésében. A mű összesen 1809 fametszetű illusztrációt tartalmaz. Ezek között 2 kétoldalas, Hieronymus Münzer nevéhez köthető (a világot és Európát ábrázoló) térkép, 29 kétoldalas városkép, valamint 8 egészoldalas fametszet. Nyomtatásukhoz 645 dúcot használtak, így számos fametszetvignetta több helyen, eltérő kontextusban szerepel. A látképek közül több az adott város első nyomtatott ábrázolása, ami a mű topográfiai és művészettörténeti jelentőségét tovább növeli.
Lapjain a magyar történelem több fejezete is megelevenedik. A portrék között szerepel Szent István, Gizella királyné, Szent Kinga és Hunyadi Mátyás alakja, a városképek sorában pedig egy fiktív magyar város mellett Szabács vára is feltűnik. Kiemelkedő jelentőségű Buda első hiteles, Mátyás király korabeli állapotát bemutató, két dúcról nyomtatott látképe, amely a kötet 138–139. oldalán található. A keleti irányból ábrázolt veduta nemcsak topográfiai szempontból alapvető forrás, hanem a késő középkori magyar város képének egyik legfontosabb ikonográfiai dokumentuma is.
A kötet 1879-ben Henry Robert Meade, írországi angol arisztokrata, egykori brit gyarmatügyi államtitkár tulajdonában volt. Külön érdekesség, hogy az ő két nagynénje, Lady Caroline Meade (gróf Széchenyi Pálné, †1820) és Lady Selina Meade – egymást követően – Széchenyi István szerelmei voltak, így a példány provenienciája a magyar reformkor egyik legjelentősebb alakjához is közvetett módon kapcsolódik.
XIX. századi, vaknyomásos bőrkötésben.