Reményik Sándor (1890-1941) költő aláírt, gépelt levele Kovács László írónak.

Először rossz egészségi állapotáról számol be, majd megköszöni a címzett Erdélyi Helikonban róla megjelentetett tanulmányát. A keserű hangvételű sorok a második bécsi döntés nyomán érzett csalódottságot és a meg nem értettséget tükrözik. Mellékelve küldi egy versét, amely talán megfelelő lesz. Hozzáteszi: „És talán – átengedi a – magyar censura!” Így zárja a sorait: „Csak egyet üzenhetek: A Lelket, az erdélyi magyar lelket kioltani ne engedjétek senki által. Ez az én egyetlen és mindég visszatérő üzenetem.”
2 gépelt oldal. Kelt: Bp., 1940. XI. 4.