76. A selmecbányai erdészeti akadémia egy diákjának emlékkönyve.

A kötet tulajdonosáról, Geyer Viktorról annyit tudunk, hogy 1909-ben a miniszter erdőszámellenőrré, majd 1911-ben erdőszámvizsgálóvá nevezte ki. Főerdőtanácsosként vonult nyugdíjba. 
Az első bejegyzés tőle származik, majd ezt követi a 102 diáktárs verses, nagyrészt humoros szövege, több – helyenként színvonalas, néha színes – rajzzal kiegészítve. Darabunk érdekes tanúja az ország nemzetiségi és nyelvi sokszínűségének. A hallgatók között nyilván többségben vannak a magyarok, de majdnem ennyi német, számos szláv és több román név is felbukkan. Említésre méltó, hogy a horvátok nagyrészt a németet használták, de egy eszéki és egy vinkovci (Szerém vármegye) tanuló magyar nyelven írt bele. A két román bejegyző az anyanyelvét használta, de a ruszin Sztripszky Porfir versikéje magyarul olvasható. Számos erdélyi szász is szerepel az albumban, ők szinte mind németül írtak, de az emlékkönyv tulajdonosának brassói rokonai a magyart használták. Vermes Gábor kutatásai alapján a szereplők között megtalálható későbbi királyi főerdész és országgyűlési képviselő is. 
A magyar erdészeti oktatás legjelentősebb helyszíne, sőt fellegvára volt az 1808-ban alapított selmeci iskola. 1848-ban hozzácsatolták az 1735-ben alapított, ugyanitt működő Bányászati Akadémiához, ahol önálló tanszéket kapott. Egészen a trianoni országcsonkításig az ország egyik legszínvonalasabb felsőoktatási intézményeként működött. Jogutódja a miskolci és a soproni egyetem is. 
Enyhén kopottas, aranyozott, korabeli vászonkötésben. Az első kötéstáblán „Ballag már a vén diák” felirattal. 
 
Kikiáltási ár: 300 000 Ft