75. Moholy-Nagy László (1895-1946) festő, fotóművész eredeti ceruzarajza.

A tábori postai levelezőlapon katonatársát, dr. Proszt János kémikust (későbbi akadémikust) örökítette meg. A lap hátoldalán Proszt feljegyzésével: „Nagy László frch rajza. Éppen mikor ezt a levelet írtam”. A szövegben olvasható rövidítés a zászlós rendfokozat német megfelelőjére (Fähnrich) utal. Moholy-Nagy 1915 májusában vonult be, és 1916 márciusától 1917 őszéig a galíciai fronton harcolt. A mű születése idején (ez feltehetően 1917 tavasza) mindketten a 32. tábori tarackosezred katonái voltak. Proszt hadnagyi, Moholy-Nagy ekkor még zászlósi rangban. A művészettörténetírás számos hasonló rajzot ismer. Sipos Lajos „Babits Mihály és Moholy-Nagy László” című tanulmányában (Tiszatáj, 2008) ezt írja: „A háborúban Moholy-Nagy rajzkészségét különös módon tudta kamatoztatni. Gyönyörű térképeket rajzolt, melyek eljutottak a vezérkarhoz is. Aztán ceruzarajzokat készített, majd pedig rajzos képeslapokat kezdett küldözgetni barátainak. Lehet, hogy az ilyen típusú híradásnak praktikus oka is volt. Mivel a fronton működött a katonai cenzúra, s a levelekben csak magánjellegű közléseket lehetett küldeni, ezért nem kizárt, hogy a rajzoslevelezőlapok és rajtuk az egy-két soros üzenet hamarabb átjutott a szűrőn, mint az a levél, melyet írásgyakorlattal nem vagy alig rendelkező katonák írtak haza. De az sem lehetetlen, hogy a korán jelentkezett rajzkészsége talált ezzel egy új önkifejezési formát. Fekete és színes ceruzával rögzítette a katonaélet jellegzetes figuráit, eseményeit, »keresett humorral, helyenként keresett karikaturisztikus színezettel, könnyed vonalvezetéssel« mutatta be környezetét.”
Mérete: 140 × 90 mm.
 
Kikiáltási ár: 300 000 Ft