59. Matkó István, (kézdivásárhelyi) kezdi vasarhellyi: X, ut Tök...

... Könyvnek el-tépése avagy, Banyasz Csakany. Mellyel amaz Fövenyen épitetett s-már le romlott házát, elébbi fövenyre sikeretlen sárral raggatni akaró és 1000. mocskokkal eszelössen szinlö s-mázló Sambar Mattyas nevü tudatlan sár gyúró meg-csákányoztatik ~ Mostan Zilahi Ecclésiának együgyü lelki Pásztora által. Ki Sambartol Bányásznak neveztetett.
(Sárospatak), 1668. (typ. principis.) (6)+460 [recte 461]+(9)p.
A mű a hitvitázó irodalom második hullámának egyik leghíresebb darabja. Ennek az 1660-as években újra fellángoló küzdelemnek fontos momentuma Báthori Zsófia és a Rákócziak rekatolizálása, így a viták súlypontja áttevődött az ország északkeleti részére (Kassa, Sárospatak). Az iratok stílusára jellemző Pázmány korának gúnyos, személyeskedő, néhol a szitkozódásig fajuló hangvétele, de annál nyersebb, jóval alacsonyabb színvonalú, sokszor trágárságba hajlik. A katolikus oldal kiemelkedő alakjai Sámbár Mátyás és Kis Imre jezsuiták voltak, míg a protestánsok közül Matkó mellett Czeglédi István és Pósaházi János neve említhető meg. A szerző református lelkész volt, munkája válasz Sámbár „A’ Három Idvösséges kérdésre, a’ Luther és Calvinista Tanítók mint felelnek?” (Kassa 1667) című művére. A címlapon egy fametszeten felül babérkoszorúba foglalt két, keresztbe fektetett bányászcsákány látható, alul két csákányos bányász között egy jezsuita sárgombócokat gyúr egy asztalon. Az egyik bányász „Gyúrjad, Sámbár” szavakkal biztatja, a másik csákányával döngeti: „Rádverem, gyúrjad”. A műnek az RMNy két változatát ismerteti, ezek az „Lll” ívtől teljesen eltérő szedéssel készültek. Darabunk az ott „B”-vel jelzett variáns egyike.
Restaurált, pótolt gerincű, korabeli bőrkötésben. A címlap, valamint az utolsó levél javítva (az utóbbi felső sarkán kis szöveghiánnyal).
RMNy 3481.; RMK I 1072.
 
Kikiáltási ár: 600 000,-