4. Petőfi (Sándor): Élet vagy halál! ~től.

H.n., é.n. ny.n. Röplap-jellegű kiadás. 3 nyomtatott oldal.
A vers először 1848. október 15-én jelent meg az Életképek folyóiratban „Septemb. 30.” alcímmel.
A Petőfitől szokatlan, hangsúlyos helyen megjelenített időpont ugyan nem lehetett a vers tényleges keletkezési ideje, a történelmi háttér tudatában mégis fontossá válik. A költő szeptember 29-én késő este vagy 30-án korán reggel indult útnak Erdődről, mint azt a Pesti Hírlapnak küldött tudósításában írta: „Kővárvidékén keresztül akartam kiküldetésem helyére, a Székelyföldre utazni, s Nagy-Bányáról kénytelen valék visszafordulni”. Itt barátjától, Teleki Sándor kővár-vidéki főkapitánytól és Mihályi Gábor kormánybiztostól értesülhetett arról a román felkelésről, amelyről Pesten még nem tudtak. A naszódi 16. (2. román) határőrezred új parancsnoka, Karl Urban alezredes megtagadva a kormány iránti engedelmességet, az újoncokat a császár hűségére eskette fel. A környék román lakosságának pénzt és fegyvert juttatott, hogy zendülésre bírja őket. Petőfi Nagybányán már a környékről menekült magyar lakossággal találkozott, és még aznap visszaindult Erdődre. Az út nagy részét megtéve, este Szinfaluban a Nagykárolyból útnak indított 400 főnyi önkéntes nemzetőrcsapat keresztezte útját. Mivel a felvonultatott erőt elégtelennek ítélte, ezért levelet küldött Eötvös Mihály alispánnak, általános népfelkelést sürgetve. Kiss Gedeon nemzetőr-parancsnok Szatmárra küldött jelentése szerint szeptember 30-án éjjel a költő még Szinfaluban volt, de útját folytatva, még az éjszaka folyamán visszaérkezett Erdődre. Másnap, október 1-jén írta meg a verset és tudósítását a Pesti Hírlapnak. Mivel a költeményben felemlegette a tótokat is, elképzelhető, hogy korábban értesült a szlovák légió felvidéki betöréséről, aminek híre szeptember 22-én, Pestről történt elindulása előtt már ismert volt a fővárosban.
A két ismert röplapkiadás egyike tételünk, amelyből közgyűjteményben két példányt őriznek. A tördelés rossz minősége kis nyomdára, a nyelvi hibákat tartalmazó szöveg nem magyar anyanyelvű szedőre enged következtetni. (Dr. Szilágyi Márton szíves közlése nyomán.)