371. Jászi Oszkár (1875-1957) politikus...

... autográf levele Móricz Zsigmondnak „Kedves jó Barátom” megszólítással. 
Kórházból írja páratlanul izgalmas sorait. Az elején a címzettet dicséri: „Az Ady zászlaja ma a Te kezedben van és köszönöm Neked, hogy nem csavartad be a balgák és a hitványok üvöltése előtt”. Talán őszintén, az önkritika legcsekélyebb jelét sem adva, talán csak mentegetőzésként, de így folytatja: „Az októberi forradalmat büszkén vállalhatjuk. Az Uj Magyarország elvi alapjait ekkor raktuk le... A fejlődésnek ez az igazi útja”. Természetesen a későbbiekért sem érez semmiféle felelősséget, ezért egy logikai bakugrással ezt írja: „A kommunizmusért sem kell pirulniuk azon keveseknek, akik becsületes idealizmussal hittek benne. Én hosszú kutatások alapján tudom, hogy képtelenség és lehetetlenség – pláne az őrült orosz módszerrel. De Te a költő ezt nem tudhattad...” Ezt követően a magyarság jövőjén mereng, a megoldást a parasztság felemelésében látja. Az írás végén a címzettet dicséri hosszan, néha az ő tollából furán hangzó kifejezésekkel, mint „igazi fajmagyar lelke”. A záró mondattal (a magyar intelligencia ujra – ki tudja hanyadszor! – oly becstelenül prostituálta magát) feltehetően nem a magafajta utópista baloldali értelmiségre utalt.
4 beírt oldal. 
Kelt: Bécs, 1920. I. 7.
 
Kikiáltási ár: 100 000,-