291. Semmelweis Ignác (1818-1865) orvos, „az anyák megmentője”...

... négy autográf aláírása egy egyetemi leckekönyvben. 
Semmelweis 1818. július 1-én született Budán, a Palota utcában. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron és Pesten végezte. Az egyetemet már Bécsben kezdte, először a jogi karon, majd átiratkozott az orvosira. Az első év után két tanévet a pesti egyetemen végzett, majd visszatért Bécsbe, ahol 1844-ben diplomázott. Még ebben az évben szülészi oklevet is szerzett, egy évvel később pedig sebészdoktorrá avatták. A bécsi közkórházban, az Allgemeines Krankenhausban kapott tanársegédi állást; 1847. március 20-án nevezték ki két évre a szülészeti klinikán. Érdeklődésének középpontjában a gyermekágyi láz állt. Ekkortájt a kórtermek gyakori kísérője volt az utolsó kenetet feladó pap csengettyűjének hangja. Semmelweis így emlékezik erről: „Magam is nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, amikor a csengettyűt ajtóm előtt elsietni hallottam; sóhaj tört ki keblemből az áldozatért, mely megint az ismeretlen ok miatt esik el. Ez a csengettyű kínos figyelmeztetés volt arra, hogy ennek az ismeretlen oknak minden erőmtől telőleg utánajárjak”. Semmelweis minden energiáját a betegágy melletti munkába és a boncolásba fektette. „Attól a naptól fogva, melyen elhatároztam, hogy életemet elsősorban a szülészetnek szentelem, tehát 1844-től kezdve Pestre költözésem évéig, 1850-ig, a tanár reggeli látogatása előtt úgyszólván naponta megvizsgáltam nőgyógyászati kiképzésem céljából az összes női hullát a cs. k. közkorház bonctermében”. Kitartó és szívós munka eredményeként arra a végtelenül egyszerű következtetésre jutott, hogy „a gyermekágyi láz nem több és nem kevesebb, mint hulla eredetű vérmérgezés”. Felismerte, hogy ennek kiváltói maguk az orvosok és medikusok, akik boncolás után megfelelő fertőtlenítés nélkül végeztek vizsgálatokat a várandós nőkön. A megelőzés érdekében ezért számos intézkedést vezetett be. Ugyan az esetszámok már önmagukban igazolták Semmelweist, az orvostársadalommal mégsem tudta elfogadtatni nézeteit. Bécsben tarthatatlanná vált a helyzete, így hazautazott. 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház fizetés nélküli főorvosaként dolgozott. 
Semmelweist 1855. július 18-án nevezték ki az egyetem szülészeti tanszékének élére, amelyet tíz évig vezetett. Alig ismert tény, hogy a szülészeten kívül a himlőoltás tárgyát is előadta egy rövid ideig. Itt kezdte el a tudományos publikálást, és fő művei is ebben az időszakban íródtak. Közismert, hogy Semmelweis-autográf – noha kiterjedt levelezést is folytatott – rendkívül ritkának számít. Nyomtatásban megjelent könyveinek, nyílt leveleinek, cikkeinek kéziratai elvesztek, illetve nyoma veszett készülő szülészeti tankönyve kéziratának is. Emellett darabunkhoz hasonló, aláírt leckekönyv sem bukkant fel az elmúlt évtizedekben, pedig tíz év alatt nyilván sok ilyen kerülhetett ki a keze alól. Ráadásul itt a szülészet tantárgynál szereplő, 1859-ből származó két aláírás mellett – mivel a védhimlőoltás számonkérésének feladatát 1862-ben egy rövid időre átvette Patrubány Gergely professzortól – Almási Balogh Tihamér két további szignót is kapott, amelyek tovább emelik darabunk értékét.
Maga a vizsgázó személye is izgalmas, róla részletesebben a 283. tételnél olvashatnak az érdeklődők.
 
8 000 000,-