288. Méliusz Juhász Péter Herbariumának...

... átszerkesztett, XVIII. századi kéziratos másolata.
265 beírt oldal.
A kéziratos kötet a neves orvosi füvészkönyv szövegén alapul, azonban számos változtatást tartalmaz forrásához képest. Ahhoz hasonlóan közli az egyes növények rövid botanikai jellegű leírását, majd gyógyszerészeti hasznosítását. Lejegyzője az esetek nagy részében csupán kisebb helyesírási, stilisztikai változásokat tett a szövegben, kijavította a sajtóhibákat, bár másolásból eredő újabb hibákat is ejtett. Ugyanakkor készítőjének szerkesztői igényét mutatja, hogy több helyen rövidítette, egyszerűsítette, saját ismereteihez, nyelvezetéhez igazította a szövegeket, elhagyta az ókori szerzőkre való hivatkozásokat. Bizonyos esetekben még ennél is tovább ment, példaként említhető a „digitalis”, amelynél a teljes leírás helyett csupán annyi megjegyzést tett, hogy „semmi haszna”. Hasonlóképp a rögtön ezután következő mandragóra – kicsit talán mesésnek ítélt – növénytani leírását is mellőzte.
A szerkesztés során jelentősen csökkent a kötet tartalma is a nyomtatott változathoz képest. Az első rész a 63 helyett csupán 20 faként besorolt növényt tartalmaz, az elején néhánynak a sorrendje is eltér. A „füvek” leírásában érdemi kimaradások nincsenek, és a sorrend is egyezik. A szöveg azonban a vadfokhagyma leírása során, mondat közben megszakad, holott mind a lap alján, mind a hátán lett volna módja folytatni az ismertetést. A nyomtatott kiadásban ezt még 15 levélen, 21 növény bemutatása követi. Nem került be a kéziratba a nyomtatvány elöljáróbeszéde, de meglepőbb, hogy a növények és a betegségek mutatóját is mellőzte az összeállító.
Érdemi eltérés, hogy csupán a növények latin (esetenként a görög) és magyar elnevezését közli, a Méliusznál szereplő német elnevezéseket elhagyta. Az utolsó lapon az ebnyelvűfű más kéztől származó ismertetése olvasható.
A másolat keletkezésének körülményeire, a szerkesztés elveire esetleg aprólékos filológiai, botanikai, gyógyszerészettörténeti vizsgálat adhat magyarázatot. Írásképe alapján a kézirat a XVIII. században készülhetett, a német növénynevek elhagyása minden bizonnyal arra utal, hogy tisztán magyar nyelvű olvasóközönségnek szánták.
A szöveg alapjául szolgáló mű Méliusz Juhász Péter debreceni prédikátor, püspök, a hazai református egyház megszervezőjének Herbariuma 1578-ban jelent meg Kolozsvárott. Az első magyar nyelvű természettudományi kiadványnak tartják. Akkor korszerűnek tekinthető munkája hiánypótló, így rendkívül népszerű is volt, a teljes magyar nyelvterületen forgatták. A hozzáférhető példányok hiányát nem csupán az jelzi, hogy másfél évtizeddel később Beythe András (forrása megnevezése nélkül) lényegében ismét kiadta, hanem a néhány fennmaradt, példányunkhoz hasonló kéziratos másolat, kivonat is.
Modern félbőr-kötésben. Az első és az utolsó néhány lap szélén a szöveget nem érintő, javított hiánnyal. 
 
200 000,-