22. Decsy Sámuel: A’ Magyar Szent Koronának...

... és az ahoz tartozó tárgyaknak historiája. Mellyet Sok régi és újjább irásokból ki jegyzett, rendbe szedett, meg világositott, ‘s kedves Hazafiainak hasznokra közönségessé tett ~
Bétsben, 1792. Alberti Ignátz ny. (8)+589p.+Vt. (színezett rézmetszetek, 1 kivételével kihajt.) Példányunk csupán a mű első öt – a koronázási jelvényeket bemutató – mellékletét tartalmazza. A címképmetszet, valamint a vármegyei bandériumok díszöltözetű lovasait és a koronázás jeleneteit ábrázoló 35 kép hiányzik.
1784. IV. 13-án II. József rendeletére a Szent Koronát Pozsonyból Bécsbe szállították, és a koronaőrséget feloszlatták. Ez a császárral (aki nem is koronáztatta meg magát) szemben amúgy is ellenséges magyar nemesség körében óriási felháborodást keltett. Így érthető, mekkora lelkesedés fogadta az 1790. I. 28-án kelt császári „resolutio”-t, mely a koronát visszaadta a nemzetnek. A vármegyék bandériumokat állítottak fel, amelyek egymást váltva őrizték a koronát. Az új királlyal, II. Lipóttal szembeni felfokozott várakozás hangulatában született ez a munka is, amely az 1790. XII. 15-én Pozsonyban tartott koronázásnak állít emléket. A szerző a nemesi reformmozgalom egyik meghatározó alakja, a magyar nemzeti irodalom és nyelv megteremtésének és megújításának egyik úttörője volt. A mű több részre tagolódik: a Szent Korona és a koronázási jelvények leírását a korona története, majd a koronát őrző vármegyei zászlóaljak bemutatása követi. Ezután a Habsburg-ház trónigényének jogosságáról szóló értekezés áll, majd a koronázás leírásával zárul a mű. A rézmetszeteket Berken János Sámuel készítette.
XX. század eleji félbőr-kötésben.
Pataky: 77. old.
 
Kikiáltási ár: 300 000 Ft