182. Bocatius, (János) Joannes: ~ Poëtae Laureati Caesarei...

... Hungaridos libri poematum V.
Bartphae, (1599. Excudebat Jacobus Klöss.) (16)+505+(6)p.
A szerző Johann Bockként született az alsó-lausitzi Vetschauban. 1590-ben jött Magyarországra. Először Körmöcbányára került, majd a Szepességben működött, 1592-99 között az eperjesi kollégiumban tanított, 1594-től rektorként. II. Rudolf császár nemességet és császári költői címet adományozott neki. 1599-ben Kassán lett rektor. Evangélikusként Bocskai István feltétlen hívévé vált, a fejedelem 1606-ban követségben Németországba küldte a protestáns választófejedelmek szövetségének megnyerése érdekében. Prágában elfogták, és életfogytiglani börtönre ítélték. Öt év fogság után a felesége kalandos körülmények között megszöktette (kenyérbe rejtett kötélhágcsót juttatott be hozzá), így 1610 végén kiszabadult. Thurzó György nádor közbenjárására végül elnyerte II. Mátyás bocsánatát. 1611-ben ismét kassai polgár lett, a városi iskola igazgatójaként, két évig pedig főbíróként is működött. Lemondása után Bethlen Gábor fejedelem szolgálatában teljesített diplomáciai küldetéseket.
A mű két fő részből áll: az első a szerző alkalmi verseit tartalmazza, a másodikban pedig hozzá írt költemények és levelezésének darabjai olvashatók. Tekintettel arra, hogy élénken foglalkoztatták a tizenötéves háború eseményei, emellett pedig a kor legjelentősebb hazai főuraival is kapcsolatban állt, a munka kétségbevonhatatlan irodalmi jelentősége mellett fontos történelmi forrásnak is tekinthető. Hasonlóan a költő egyéb munkáihoz páratlanul ritka, árverésen való felbukkanásának nem találtuk nyomát.
Korabeli pergamenkötésben. Két zárókapoccsal.
RMNy 846.; RMK II 287.
 
Kikiáltási ár: 800 000 Ft