172. Tompa Mihály (1817-1868) költő...

... autográf levele „Tekintetes ur!” megszólítással. 
A címzett a költő barátja, mentora Szemere Miklós lehetett. A források szerint a bensőséges kapcsolat ellenére Tompa még sokáig maradt a fenti megszólításnál. A levél elején kassai tapasztalatairól ír. Aggodalommal jegyzi meg, hogy alig hallani ott magyar szót („ott a magyar nemzetiség terra incognita”), majd azt fejtegeti, hogy a balettelőadáson 6-17 éves lányok emelgették lábukat, ami szerinte illetlenség volt. Részletesen mesél terveiről, népdal gyűjtéseiről, amelyek kéziratban maradtak (csak 1988-ban jelentek meg nyomtatásban Dalfüzér címmel). Lelkesen említi Beleznay Júliát, aki Selyeben élt, és Komáromy László tornai főispán özvegye volt: „Mondhatom lelkes hölgy! Szinte szerelmes vagyok belé” (valójában gyengéd érzelmeket táplált a nő iránt). Szól a „Csörsz árka” című művéről is, amit elküldött Császár Ferencnek „az aradi vízkárosultak” megsegítésére. Az elbeszélés meg is jelent még abban az évben az „Aradi vészlapok”-ban. Ostorozza magát, hogy nála lustább nincs a „magyar irodalom írkászai” között. A levél végén egy verse lefordítására kéri a címzettet, aki német fordításokkal kísérletezett.
4 beírt oldal. Kelt: Selyeb, 1844. IV. 5.
 
Kikiáltási ár: 200 000,-