167. Bünting, Heinrich: Itinerarium sacrae scripturae...

Helmstadt, 1581. Jacobus Lucius Siebenbürger ny. (16)+318+(20)+(8)+145+(11)p.
Heinrich Bünting protestáns teológus nagy hatású munkájának első kiadása, amely máig a XVI. századi kartográfiai irodalom egyik legismertebb és a gyűjtők által is keresett darabja. A mű nyomdásza – Jacobus Lucius – hungarus, azaz brassói születésű erdélyi szász volt.
A mű a Szentírás helyszíneit és eseményeit földrajzi, történeti és teológiai összefüggésben tárgyalja, és a korszak egyik legátfogóbb összefoglalását nyújtja. Az Ó- és Újszövetség szereplőinek útvonalait követve sajátos módon ötvözi a tudományos igényt a didaktikus és vizuális megközelítéssel. A kötet különlegességét elsősorban gazdag fametszetű térképanyaga adja, amely a korszak térképművészetének szemléletét tükrözi. A bibliai felosztás a munka felépítésében is megjelenik: az első rész mutatja be az Ószövetségben szereplő helyszíneket, a második pedig Jézus és az apostolok utazásait (ennek megfelelően csak két térképmellékletet tartalmaz).
A kötetben összesen hét térkép szerepel (kettő kivételével mind kétlapos ábrázolás), valamint a további két madártávlati látkép is helyet kapott. A fametszetes térképek és illusztrációk a bibliai események kartográfiai elhelyezkedésének bemutatásával segítik a szöveg értelmezését. A térképmezőket a metsző tengeri szörnyekkel, sellőkkel, hajókkal, valamint helyenként bibliai jelenetekkel és apró városábrázolásokkal gazdagította.
A mű legismertebb és legtöbbet reprodukált ábrázolása az a világtérkép, amely Jeruzsálemet középpontba állítva, háromlevelű lóhere formájában jeleníti meg a három ptolemaioszi világrészt. A motívum egyszerre utal a Szentháromság ikonográfiájára és – amint azt a cím is hangsúlyozza – Hannover címerére, így a lap a szerző szülővárosa felé tett személyes jellegű tisztelgésként is értelmezhető. A rendhagyó ábrázolás nem csupán kartográfiai kuriózum, hanem a kor vallási világképének szimbolikus megfogalmazása is. A lap középpontját uraló kompozíció három területet nem foglal magába: Angliát, Skandináviát és Amerikát. Így az amerikai kontinenst ugyan már feltünteti, de – mivel a bibliai történetekben nem játszik szerepet – csupán a térkép szélén kap helyet „Die Newe Welt” megjegyzéssel ellátva. A kötet másik világtérképe ezzel szemben már a korszak földrajzi ismereteit tükröző, realisztikusabb ábrázolás, amelyen több jelentős város név szerint is szerepel. A jobb alsó sarokban – Ausztrália helyén – egy további földrész is megjelenik, amelyet Bünting „India Meridionalis” néven jelöl.
Az Itinerarium Sacrae Scripturae a kora újkori protestáns műveltség egyik kulcsfontosságú műve, 1581 és 1757 között több mint 60 kiadást ért meg. Térképei a kartográfia, a teológia és a művészet összefonódásának gyönyörű példái, és a mai napig a XVI. századi világkép ikonikus dokumentumai. A fametszetű illusztrációkhoz több dúcsorozat készült; ezek közül az első a helmstadti kiadáshoz tartozó blokk-készlet. A mű később Magdeburgban is megjelent, ahol már újrametszett dúcokat használtak. Az antikvár kereskedelemben jelenleg kapható térképek nagy része ezekből a magdeburgi kiadásokból származik.
Korabeli, fatáblára vont, vaknyomásos disznóbőr-kötésben, a zárókapcsok maradványaival. A lapok megbarnultak, a térképek – a második részben szereplő kivételével – és az első 4 ív leveleinek függőleges széle restaurált, a Kánaán földjét ábrázoló lap mintegy ötöde pótolva. Az első rész több levelén (161-176p.) tintafolttal, ami a könyv belső metszésén is megjelenik.
VD16 B 9159.; Shirley: 142, 143.
 
Kikiáltási ár: 2 000 000 Ft