166. de Jode, Cornelis: Hemispheriu(m) ab Aequinoctiali Linea...

... ad Circulu(m) Poli Arctici – Hemispheriu(m) ab Aequinoctiali Linea, ad Circulu(m) Poli A(n)tarctici.
Antwerpen, 1593.
Ritka rézmetszetű világtérkép, amely a kettős félgömböt sarki vetületeken ábrázolja. Kizárólag Cornelis de Jode „Speculum Orbis Terrarum” című művének 1593-as, második kiadásában jelent meg, és a XVI. század leglátványosabb térképei között tartják számon (nem véletlenül használta Shirley is bibliográfiai művének borítóján). A lap Gerard de Jode halála után készült el, és bár fia eltért az általa kedvelt, szív alakú vetülettől, továbbra is szélfúvó kerub-fejekkel és felhőkkel gazdagon díszített kerettel övezte azt. Kartográfiai munkája során elsősorban Guillaume Postel 1581-es térképére és egy ismeretlen eredetű 1587-es földgömbszelvény-kiadásra támaszkodott, ami szokatlan körvonalakat eredményezett (az egyenlítőhöz közeledve a felszíni alakzatok kiszélesednek). Az északi féltekén a korabeli feltételezések szerint Amerikát és Ázsiát elválasztó Anián-szorost és az északnyugati átjárót is feltüntette. A déli félteke nagy részét elfoglaló „Terra Australis Incognita”-t – amely keleten egészen az indonéz szigetvilágig terjed – az akkoriban felállított hipotézisek alapján rajzolták meg. Az atlasz térképlapjai ritkaságnak számítanak, mert bár az antwerpeni Jan Baptista Vrients (akinek nevéhez néhány XVII. századi Ortelius-kiadás is fűződik) Cornelis de Jode halála után megvásárolta a hagyatékát képező lemezeket, később már nem publikálta azokat. Bár de Jode térképe sokkal pontosabb volt az Ortelius-féle „Americae Sive Novi Orbis Nova Descriptio”-nál, az általa összeállított atlasz kevésbé volt kelendő, ezért munkái napjainkban sokkal ritkábban bukkannak elő.
Mérete: 325 x 525 (400 x 545) mm.
Tiszta, erős nyomat. Paszpartuban.
Shirley: 184.
 
Kikiáltási ár: 5 500 000,-