155. (Pathai István): Amaz het fejü es tiz szarvu...

... fene bestian ülö Barsonnyal s’ Draga kövekkel fel-ruháztatott parázna Babillonnak, melly az ö tisztátalan paráznaságának, arany pohárba töltött részegitö utálatosságával meg-részegétette ez földnek lakozoit, mezitelenségének tüköre.
(Kolozsvár), 1671. (Veresegyházi Szentyel Mihály.) (158)p.
A református vitairat második kiadása, tartalma és beosztása teljes egészében megegyezik az 1626-ban Pápán kinyomtatott első kiadással. (Szabó Károly ezt – tévesen – pataki nyomtatványként írta le.) Pathai István református lelkész, egyházi író, egy időben a dunántúli egyházkerület püspöke volt. Ez a kései, anonim műve két jezsuita nevelésű fiktív személy, Diaphanes és Scotodulos párbeszédében igyekszik lerántani a leplet mindenkiről és mindenről, aki és ami katolikus. A dialógus végére nem maradhat kétség új hitüknek felekezete felől. A könyv vége felé (Y5-6. lev.) Janus Pannoniusnak egy sikamlós epigrammája olvasható magyarul.
Enyhén vetemedett, korabeli pergamenkötésben.
RMNy 3728.; RMK I 1125.
 
Kikiáltási ár: 300 000,-