155. Kosztolányi Dezső (1885-1936) író, költő...

... autográf levele Babits Mihálynak „Kedves jó barátom” megszólítással. 
Mentegetőzik a késedelmes válaszért, egészségi állapotára hivatkozva: „nagyon sokat szenvedek mostanában, úgyannyira, hogy a toll alig jut a kezembe, írásra egyáltalán nem, legfeljebb levélírásra... Naponta három gramm brómot nyelek, s oly fokú idegesség bánt, hogy alig bírok ülni a széken.” Lelkesen és hosszasan méltatja Babits neki elküldött verseit, sajnálatát fejezve ki, hogy a budapesti „tucatpoéták” nem értik meg a modern költészetet. Több címet is leír, ezek egy része nem maradt fenn. Megemlíti, ha ereje éppen engedi, Maupassant verseit rendezi sajtó alá (ez a következő évben meg is jelent), majd így zárja sorait: „És válaszolj. Fáj, ha az ember belekiált egy másik emberbe, és nem kap visszhangot.”
4 beírt oldal. Kelt: Bp., 1908. II.
 
Kikiáltási ár: 400 000,-