154. Waldseemüller, Martin: Tabula Terre Nove

Strassburg, 1513.
A legkorábbi, fametszetű, az Újvilágot ábrázoló, atlaszban megjelent térkép. A lap Martin Waldseemüller az „Admirális térképe” néven közismert munkája, a Johann Schott által 1513-ban kiadott Ptolemaiosz-atlasz legkiemelkedőbb darabja, Amerika kartográfiájának egyik legfontosabb mérföldköve. A térképész egy általa „Admirális”-nak nevezett személyt jelölt meg műve forrásaként, és sokáig Kolumbuszt sejtették a név mögött (aki az „Óceán Admirálisa”-ként volt közismert). Mivel névrajza azonban portugál térképészre utal, ezért valószínűleg Caveri 1505-ös, kéziratos térképe alapján dolgozott, és ennek egyik hivatkozását vette át. A cím alatti térképmező Európa és Afrika nyugati partjait, valamint Észak- és Dél-Amerika összefüggő, keleti partvonalát ábrázolja (a Szent Lőrinc-folyótól a La Plata torkolatáig), feltüntetve Kubát (Isabella), Hispaniolát (Spagnolla), Puerto Ricot (Boriquem), Jamaicát (Iamaiqua) és a Karib-tenger számos kisebb-nagyobb szigetét, szigetcsoportját. Kezdetleges, de egyben forrásértékű Florida megjelenítése, amely megerősíti azt a feltételezést, hogy Waldseemüller hozzáfért korai, ismeretlen útinaplókhoz. Szintén a lap fontosságát jelzi, hogy több mint húsz éven keresztül szinte változatlan formában használták, amíg 1534-ben meg nem jelent Giovanni Battista Ramusio műve.
Waldseemüller korának legkiválóbb kartográfusaként 1507-ben kiadott hatalmas falitérképén új, különálló kontinensként, egy feltételezett nyugati partvonallal kiegészítve mutatta be az ismeretlen földrészt, amelynek leírását Vespuccinak tulajdonította. Az atlaszkiadásban a kontinenst „Terra Incognita”-nak nevezte, és megemlékezett Kolumbusz Kristófról is, akit a szárazföld és a környező szigetek felfedezőjeként aposztrofált.
Mérete: 390 x 445 (420 x 555) mm.
A hajtásvonal mentén halvány elszíneződéssel. Paszpartuban.
Burden: 3.
 
Kikiáltási ár: 9 500 000 Ft