150. Jósika Miklós báró (1794-1865) író...

... autográf levele „Kedves barátom!” megszólítással. 
A címzett Horváth Mihály, aki a Szemere-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere volt. A szabadságharc leverése után távollétében halálra ítélték. Rövid lipcsei kitérő után először Brüsszelbe utazott, itt ismerkedett meg a levélíróval. Több nyugat-európai város után 1859-ben Genfben telepedett le. A levélben Jósika többször is említ egy bizonyos „Frici”-t, aki nem más, mint sógora, Podmaniczky Frigyes báró, „Budapest vőlegénye”. Ő rendszeresen beszámolt neki az otthoni eseményekről. Az egész szöveg szellemes, humoros hangvételű. Mesél a pataki kollégium 300. évfordulójának megünnepléséről, ahol megjelent „két talián marchese Pallavicini, kik (– Frigyes irja –) ugy megmagyarosodtak, hogy fiaik egy szót sem tudnak németül”, és ahol Bretzenheim herceg felesége (Felix Schwarzenberg nővére) és kísérete díszmagyarba öltöztek. Megemlíti, hogy a közelgő augusztus 20-i ünnepségekre folynak az előkészületek, azt hallotta, hogy 2000 „jász-kún” fog lóháton felvonulni. Gúnyosan jegyzi meg, hogy a hatóságoknak főhet a fejük. Részletesen szól a politikai fejleményekről, megemlítve Apponyi György és Rechberg miniszterelnök nevét is. Beszámol a Gömör megyei Csetneken történt tót megmozdulásról, amelynél katonákat kellett kivezényelni. Itt nem nemzetiségi ügyről volt szó, a gömöri evangélikus egyházon belüli konfliktus volt, és a Csetneken gyülekező szakadárok előtt lezárták az utat. A levél végén Andrei Saguna erdélyi román püspök és Josip Rajačić szerb pátriárka tevékenységéről szól Jósika.
4 beírt oldal. Kelt: Brüsszel, 1861. VII. 10.
Poss.: Ernst Lajos gyűjteményi bélyegzőjével.
 
Kikiáltási ár: 200 000,-