130. Thwrocz, Johannes de: Chronica Hungarorum
Auguste (Augsburg), 1488. Erhard Ratdolt, impensis Theobaldi Feger. (342)p. Az utolsó (üres) levél hiányzik.
A magyar történelem egyik legfontosabb és legdúsabban illusztrált nyomtatott forrása. Királyábrázolásai a népszerűsítő kiadványok és szakmunkák megkerülhetetlen mellékletei. A kevés magyar vonatkozású ősnyomtatvány közül a legszebb kiadvány. Az elmúlt századok folyamán sokat olvasott, gyakran használt krónika példányainak legnagyobb része hiányosan, sérülten – a számos újrakötés miatt – erősen körülvágva maradt ránk.
A szerző
Thuróczy János az első név szerint ismert magyar történetíró. Felvidéki, köznemesi családból származott. Hazai iskolákat végzett, magasabb fokú képzettséggel azonban nem rendelkezett. 1467-1470, majd 1476-1486 között is az országbírói hivatal jegyzőjeként tevékenykedett. Pályája csúcsán a királyi személyes jelenléti bíróság elnökének, Drági Tamásnak ítélőmesterévé nevezték ki. Az ő megbízásából látott hozzá a krónika összeállításához.
A megjelenés körülményei
A Mátyás idején jelentős európai tényezővé váló és a török előrenyomulása miatt az érdeklődés előterébe kerülő Magyarország történelme iránti fokozott hazai és nemzetközi kíváncsiságot jól mutatja, hogy az első hazai ősnyomda első kiadványa szintén a magyarok történetét foglalta össze. A két rövid életű itthoni műhely megszűnése után azonban a hazai könyvigényeket legnagyobbrészt a budai könyvkereskedők által finanszírozott, külföldön nyomtatott könyvek elégítették ki.
A mű
Az 1486-1487-ben keletkezett krónika 1487. augusztus 17-ig, Bécsújhely Mátyás király általi elfoglalásáig írja le Magyarország történetét. A szöveg magját a XIV. századi krónikakompozíció Képes Krónika családjába tartozó változata adja, amelyet Thuróczy a magyar múltat idealizáló módon átdolgozott. Az 1342 utáni időszakot több korábbi história (például Küküllei János Nagy Lajos életrajza), kéziratos és okleveles forrás felhasználásával egészítette ki, de sokat merített a szóbeli hagyományból is. Az 1382 és Mátyás uralkodása közötti fejezetek teljesen az ő munkájának tekinthetők. Szövegét – hibái ellenére – rendkívül jelentőssé teszi, hogy számos pontos adatot őrzött meg az utókor számára. Elsőrangú forrás Rogerius váradi kanonoknak a szöveghez csatolt, a tatárjárás borzalmait leíró Carmen miserabile című írása, amely csak ennek köszönhetően maradt ránk. A mű határkő a középkori krónikairodalom és a humanista történettudomány között. Mátyás épp ennek hatására bízta meg Antonio Bonfinit egy humanista szellemű történeti mű megírására. Annak 1543-as megjelenéséig azonban Thuróczy „barbár”-nak bélyegzett krónikájából tájékozódott a hazai és európai közvélemény a magyarok történetéről. Népszerűségét jelzi, hogy Hans Haug zum Freystein fordításában a XVI. század elején német nyelven is megjelent.
A kiadás
A munka első alkalommal 1488 márciusában látott napvilágot Brünnben. A téma iránti érdeklődést jelzi, hogy ugyanez év június 3-án ismét megjelent Augsburgban, Erhard Ratdolt nyomdájában, Theobald Feger budai könyvkereskedő kiadásában. Három változatban ismert. A pergamenre nyomott, aranyozott luxus példányok feltehetően a királyi könyvtár számára készültek. Az itthon terjesztett bővebb szövegű változat Mátyás dicsőségét volt hivatott reprezentálni. Ez a királyhoz intézett ajánlásában Mátyás címei között közli az Ausztria hercege címet is, a szöveg legvégén pedig részletesen ismerteti Bécs elfoglalását. A III. Frigyes, német római császár országai számára szánt példányokból ezek a kellemetlennek számító részek azonban kimaradtak. Darabunk ez utóbbi, a Magyarországon őrzött ősnyomtatványok katalógusa szerint „C”-nek nevezett variánshoz tartozik.
Az illusztrációk
Az augsburgi kiadás a brünninél gazdagabban illusztrált (66 újonnan fába metszett kép díszíti). Ezek legnagyobb része a magyar uralkodókat mutatja be Attilától Mátyásig. A nagyméretű képekből álló, lenyűgöző tabló típusai a Mausoleum közvetítésével egészen a XIX. századig meghatározóak maradtak királyaink ábrázolásában, de gyakran még ma is felbukkannak történeti munkák képanyagában. Nyomdászattörténeti érdekesség, hogy az összesen negyvenegy képmáshoz mindössze huszonnégy dúcot készítettek, majd azokat egy ügyes trükkel ismételten felhasználták. Ennek során a képek gazdag hátterét kisebb-nagyobb mértékben lefaragták, így a felületes szemlélő számára egészen eltérő látványt hoztak létre. Hasonlóan ötletesen gazdálkodtak a négyféle csatajelenettel és a különböző városábrázolásokkal. A kötet talán legnevezetesebb és leglátványosabb illusztrációja a Szent László király és a kun vitéz történetét elmesélő, teljes lapot betöltő fametszet.
A példány
Darabunk első három, valamint utolsó levelét professzionális másolattal pótolták. Nem hagyományos – tintasugaras vagy lézeres – nyomtatással készült. Merített papírra, digitális nyomdában végezhették a pótlásokat, így szinte csupán az eltérő papír alapján lehet felfedezni, mely lapok nem eredetiek. Furcsa, de az első levél rektójára a tulajdonosi bélyegzőt is rámásolták. Ezzel talán ki akarták hangsúlyozni a neves possessor személyét. Emellett a kötetet megvizsgálva megállapítható, hogy több – feltehetően kettő vagy három – példányból rakták össze (az egyik lapon levő csatajelenet például színezett). További érdekesség, hogy egy korábbi tulajdonosa a krónika végén álló üres lapra kézzel bemásolta a bővebb – magyar olvasóknak szánt – szövegváltozatot. Bevezetésként ennek az eredetileg zárásaként álló mondata szerepel, majd ezután következik a kimaradt szöveg, egészen addig a részig („Domus thavernicalis”), amíg az utolsó bekezdés mindkét változatban egyformán olvasható. Mivel Constantin Karadja a Budapestet megszálló román csapatok mellett működött, elképzelhető, hogy ekkor és itt vásárolta (vagy jutott hozzá egyéb módon). Visszaemlékezései szerint egyébként több darab is volt a gyűjteményében. Ő amellett, hogy a kor híres diplomatája volt, neves könyvgyűjtő és bibliográfus is volt. Számos könyvészeti tanulmány is fűződik a nevéhez.
XVIII. századi bőrkötésben. A gerinc felső részén kis sérüléssel.
Poss.: Constantin Karadja román diplomata gyűjteményi bélyegzőjével.
ISTC it00361000.; GW M14775.; CIH 3324.; RMK III 15.; Apponyi 2511.
Kikiáltási ár: 22 000 000 Ft