100. Sztetoszkóp

A XIX. századtól az orvosi diagnosztika egyik legelemibb fizikális vizsgálati eljárása a hallgatózás. A mellkas szerveinek zörejeit tárgyaló, és abból a megbetegedésekre következtető leírások már korábban is születtek, ám eszköz híján a mellkasra tapasztott füllel tanulmányozták azokat. 
A sztetoszkóp feltalálója René-Théophile-Marie-Hyacinthe Laennec kezdetben kórboncnokként dolgozott, ám később érdeklődése a tüdőbetegségek felé fordult. Az 1819-ben Párizsban kiadott „De l’Auscultation Médiate ou Traité du Diagnostic des Maladies des Poumons et du Coeur” című híres tanulmánykötetében írta le a „félfüles sztetoszkóp” feltalálásának és első alkalmazásának történetét. 
Az évtizedek során az eszköz kialakítása finomodott. Darabunk esetében meg­figyelhető, hogy gondot fordítottak a hordozhatóságra, hiszen a hallgató kerek alapjától (amelyen egy korábbi javított sérülés látható) elválasztható a hozzá csatlakoztatott 170 mm hosszú, üreges szár, és használaton kívül a hallgató síkjával párhuzamosan kialakított lyukba helyezhető.
Magyar nyelven elsőként Schoepf-Merei Ágost munkája jelent meg „A’ mell­betegségek biztosabb megismerése és gyógyitása a’ hangtömesz, kopogtató és bonczvizsgálat használatával” címmel 1842-ben, amelyet számos, a témával fog­lalkozó mű követett.
 
20 000,-