25. Vegetius, Publius: Mulomedicina.

... Ex trib. vetustiss. Codd. varietate adiecta: unde infiniti loci addi & expurgari a quovis poterunt, usu magno publico. Opera Joan. Sambuci Pannonii.
Basileae, 1574. per Petrum Pernam. (12)+196p.
Első kiadás. A legelső hazai vonatkozású állatorvosi munka, egyúttal a nemzetközi lóorvoslás fontos mérföldköve.
Az „állatorvos-tudomány Galenosá”-nak is nevezett, a Kr. u. IV. század végén élt római hadászati és állatorvosi szakíró munkája az ókori állatorvos-tudomány nagy összefoglalása. Eredetileg a katonai állatorvoslás, azaz a római hadsereg ló és öszvérállománya gondozásának segítésére állította össze. Első könyve az állatbetegségek általános tünettanát, a második a lovak és az öszvérek leggyakoribb betegségeit, a harmadik a szarvasmarhák betegségeit, a negyedik pedig az állatanatómiát, a lófajtákat és a szükséges gyógyszerek elkészítését ismerteti. Anatómiai ismeretei pontatlanok, kiemelendő azonban, hogy ő közöl egyedül, személyes tapasztalatai alapján alapos és pontos leírást a hunok lovairól. A szerző munkájával gyakorlati célokat kívánt szolgálni, ezért ismereteit korának köznyelvén adta elő, hogy a tudósok és az állattenyésztők egyaránt megértsék.
Vegetius állatorvosi kéziratait mindaddig elveszettnek hitték, amíg a XVI. században egy angol könyvgyűjtő Magyarországról – egyes feltételezések szerint a Corvina könyvtár megmaradt darabjai közül – megszerezte azok hiteles kéziratos szövegét. Ez alapján első alkalommal nyomtatásban 1528-ban jelent meg Bázelben, azonban annyira hibásan, hogy szinte használhatatlan volt. Ismert, hogy Zsámboky gondosan gyűjtött és válogatott saját könyvtárára, európai humanista kapcsolataira támaszkodva klasszikus irodalmi és tudományos művek pontos szövegeit kívánta létrehozni és megjelentetni. Ez esetben azonban munkájának fontos hadászati jelentősége is volt. Mint II. Miksa udvari orvosának, történetírójának és tanácsosának feladata volt a fenyegető török veszedelem közepette a császári hadsereg lóorvoslási ügyeinek megszervezése, betegségeik felismerése, valamint a gyógykezelésére vonatkozó ismeretek összeállítása a császári udvari főlovászmester, a lovasság főparancsnoka számára. Erre a célra ki­tűnően megfelelt Vegetius munkája, amelyet a források szerint már a fe­kete sereg lovasságánál is használtak.
Enyhén kopott gerincű, későbbi félbőr-kötésben. Néhány levele javítva.
RMK III 639.; Apponyi: 461.; VD 16 V 469.
 
500 000,-