127. (Bethlen Katalin): Bújdosásnak emlékezetköve...

... mellyet az örökkévaló halmok kívánságának a’ Kristus Jézusnak szentséges Nevének legfelségesebb Dicséretére, szép Imádságoknak faragásnélkülvaló drága köveiből öszverakott és felemelt egy Bujdosó a’ maga szívében.
Miskolczon, 1849. Tóth Lajos ny. 1t.+X+(1)+12-234p.
Az imádságoskönyv az egyéni, gyakorlati kegyességet, személyes megújulást előtérbe helyező pietista irányzat szellemiségében íródott. A szöveg minden bizonnyal fordítás, amelyet a legutóbbi időkig hangvétele miatt – a keserű házasságát, nehéz sorsát irodalmi értékű önéletírásában megörökítő, buzgó református – Árva Bethlen Katának tulajdonítottak. Valójában azonban a szerencsétlen életű, utolsó erdélyi fejedelem, II. Apafi Mihály feleségéhez köthető. Az ő történetükben szintén összekapcsolódik a magánélet és az országos politika: uralkodói engedély nélkül kötött házasságuknak nagy szerepe lehetett abban, hogy a fejedelem kegyvesztett lett a császárnál, bécsi száműzetésbe kényszerült, és ezzel végképp elveszett az önálló fejedelemség lehetősége.
A gyűjtemény népszerűségét jól mutatja, hogy 1712-es első kiadását követően, még a század folyamán majd’ harmincszor megjelent, és egészen 1910-ig többször napvilágot látott. Az itt szereplőnek a kézikönyvekben nem találtuk nyomát (az OSzK honlapja egy tíz évvel későbbit ismertet e nyomdából).
Modern vászonkötésben.
Prov.: Dr. Hajdu Zsolt könyvtárából.
 
Kikiáltási ár: 30 000 Ft