Nadányi János [ford.]: Kerti dolgoknak le-irása...

Négy könyvekben rendessen bé-foglaltatott: Mellyek közzül az elsö A’ kerteknek Gondviselését, ékesitését és sok rend-béli titkait mutattya meg: a’ második az óltásnak mesterségét adgya elönkben; az harmadik kerti holmiknek orvos hasznait rendre irja ki: a’ negyedik a’ kerti holmiknek parajoknak, gyökereknek, gyümölcsöknek, szölöknek, bornak és husnak gyönyörüséges állapotban meg-tartásoknak módgyát fejtegeti. Mind ezek... most elöszször megöregbittettek és világossittattak. Deákul Mizald Antal, Monluciai Orvos Doctor által. Magyarrá penig fordittattak és sok helyeken továbra-is értelmessebben magyaráztattak Nadanyi Janos által.
 
[Szeben] Colosvarat, 1669. [Udvarhelyi], Veres-Egyhazi Szentyel Mihaly.
(16)+526 [recte 528]p.
 
A magyarországi kertészeti irodalom korai darabja, ritka magyar nyelvű RMK kiadvány.
A mű:
A munka Antoine Mizauld XVI. századi francia asztrológus és természettudós közép- és ókori orvosi, alkímiai írásokat is feldolgozó munkájának fordítása. Nadányi négy hónap alatt Fogaras várában végzete el a magyarra való átültetését. Jelentőségét az adja, hogy elsőként mutatja be hazánkban az európai reneszánsz kertkultúrát. A korabeli gyakorlatnak megfelelően igen nagy hangsúlyt fektet az orvosbotanikai kérdésekre. Ezért szól a hagyományos kertészeti témák mellett például a „különféle nyavalyák ellen segítő” borok elkészítéséről is. De kitér az ételek tartósításának kérdéseire is. Ugyanakkor Nadányi munkájának köszönhetően szinte egyedüli ilyen jellegű dokumentumként megőrzi – a jobban feldolgozott nyugat-magyarországinál archaikusabb – erdélyi kertészeti szemléletet is.
A kiadó:
A magyarítás Bornemissza Anna erdélyi fejedelemasszony ösztönzésére és anyagi támogatásdával készült, szintén ő állta a nyomtatás költségeit. Fennmaradt számadáskönyvei és híres szakácskönyve bizonyítja, hogy a korban szokatlan módon sokat foglalatoskodott a fejedelmi udvartartás szervezésével, a gazdálkodás ellenőrzésével. E munka megjelentetésével kívánta szélesebb néprétegek számára hozzáférhetővé tenni a mezőgazdasági és orvosi alapismereteket.
A szerző:
Nadányi János (1642?-1707) Utrechtben, Franeckerben, Leidenben tanult, majd Londonban, Bázelban és Bécsben tartózkodott. 1663-ban jelent meg Amszterdamban Florus Hungaricus című latin nyelvű magyar históriája. 1666-tól a nagyenyedi kollégiumban tanított, azonban nem voltak elégedettek munkájával. Ezért igyekezett a fejedelemasszony a vele rokonságban álló, külföldi akadémiákról frissen hazatért ifjúnak egyéb feladatot adni, és kihasználni alapos képzettségét. 1671-től Váradon volt tanár, majd haláláig Nagybajomban református lelkész.
A nyomtatás:
A nyomtatvány a címlap szerint 1669-ben készült el Kolozsvárott. Az ajánlás szövegéből azonban kiderül, hogy az ezt megelőző nyomdász „keze alat, majd két esztendeig állott”. Ismert e korábbi tipográfus, Udvarhelyi Mihály Bornemissza Annához írott folyamodványa, amely számos adattal szolgál a nyomtatás körülményeiről. A késlekedést azzal magyarázza, hogy olyan rossz kéziratot kapott, amellyel sokkal több dolga van, mint gondolta. Megtudható, hogy a fő szöveget a 320. lapig 1667-1668-ban ő nyomtatta még Nagyszebenben. A nyomda innen 1668 novemberében költözött Kolozsvárra, ahol ezt követően fejezte be a kiadványt a fő rész kiegészítésével, illetve a bevezető részek kinyomtatásával utóda, Veresegyházi Szentyel Mihály. Igen kivételes, hogy az irat az egykori darabszámot is megőrizte. Eszerint Udvarhelyi 75 példányban tervezte kinyomtatni, 50-et görgényi, 25-öt pedig jobb minőségű szepesi papírra. A nyomtatást ívenként 3 forintért vállalta.
Példányok:
Az említett eleve kisszámú példányból Magyarországon csupán két teljes (és 3 csonka) kötete maradt fent közgyűjteményben, de világszerte is mindössze 13 darabot tartanak nyilván, azok jórésze is hiányos. Ép, teljes példányának felbukkanása igazi szenzációnak tekinthető.
 
RMNy 3542.; RMK I 1087.