A Szemere család bibliája — a "Váradi Biblia" ezüst ötvöskötésben
Varadon, 1661-1660. (!) Szenci Kertész Ábrahám.
(4)+777 [recte 779]+(1)+271 [recte 241]+(7)p. Néhány levele restaurált.
A kiadás:
A „Váradi Biblia” Károli Gáspár fordítása alapján készült, id. Köleséri Sámuel javításaival és bővített jegyzeteivel kiegészítve. A II. Rákóczy György fejedelem és Lórántffy Zsuzsanna támogatását élvező szentírás kinyomtatásához 1658-ban kezdtek hozzá. 1660 nyarán az Erdély ellen vonuló Ali pasa hadserege ostrom alá vette a várat, majd másfél hónapos védekezés után a védők szabad elvonulás fejében feladták azt. Az átadás feltételei között szerepelt a Biblia addig elkészült részének elvitele is. Ennek köszönhetően megmenekült a nyomda és a már kinyomtatott ívek, így Kolozsvárott befejezhették a nyomtatást. A kolofonban ez olvasható: „kibocsátatott Varadon, Kezdettetett nyomtatása a' veszedelem előtt: és el-végeztetett Colosvarat”.
A család:
A Szemere család egyik legősibb, a magyar történelemben jelentős szerepet játszó famíliánk, tagjai Huba vezértől származtatják magukat. Egy 1247-es királyi oklevél „de Scemera” néven említi Leusták fia Mihályt, a család ősét, aki a tatárokkal vívott csatában kitüntette magát. Sebesülése és vitézsége emlékére vehette fel címerébe a nyíllal átlőtt emberi lábat a zárt korona mellé. A családi hagyomány a XVII. században élt két Szemere László egyikében keresi a szentírás első tulajdonosait. Az apa, I. László belekeveredett a Wesselényi-összeesküvésbe, de tisztázta magát, a fiú pedig kuruc főtisztként harcolt a Rákóczi-szabadságharcban. A család jelentősebb tagjai között említésre méltó István (1764-1829) alispán, követ, királyi tanácsos, aki Kazinczy barátja, levelezőtársa volt és Pál (1785-1864) költő, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja, Kölcsey barátja és levelezőpartnere, aki egyik alapítója a volt a Tudományos Gyűjteménynek. A legismertebb Szemere az 1849-es miniszterelnök, Bertalan volt, aki a családi hagyomány szerint a bibliát elásta Orsovánál a Szent Koronával, ez a legenda azonban minden történelmi alapot nélkülöz. A biblia utolsó ismert tulajdonosa Miklós (1856-1919) kamarás, országgyűlési képviselő, diplomata, több Krúdy-regény hőse. A kötet további sorsa napjainkig ismeretlen.
Az ötvösművészeti remekmű:
Kiemelkedően különleges a biblia ezüst domborművekkel és drágakövekkel díszített kötése, amelynek legrégibb részei a nyomtatással egykorúak.
A kötés alapját meggyszínű bőrkötés képezi, amelyet mindkét oldalon vastag ezüstlemezek borítanak. A kötés előlapjának közepén, meggyszín bársony alapon, ovális mezőben a féldomborművű úrvacsora-kehely látható. Egyes vélemények szerint egy Esztergomban őrzött reneszánsz kehely másolata. Csészéjét Krisztus mellképe díszíti, talapzatán az apostolok mellképe látható. Kerületén öt kő található, középütt egy vörös karneol, erre szimmetrikusan egy-egy fehér achát és egy-egy zöld kő. Az előlap négy sarkában egy-egy kerek medalion van kiképezve, amelyek az apostolok jelvényeit ábrázolják. A felső kettő között álló karneol gombba a „CAPUT GLORIAE VIRTUS” szavak, az alsó kettő között lévőbe pedig a Szemere-család címere és a „DE GENERE HUBA” aláírás van vésve.
A középmezőtől jobbra-balra eső területen két-két tojásdad achátkő díszeleg. Az üresen maradt mezőket és az egész ezüst lap keretezését magyarosan sujtásozott zsinórdísz tölti ki.