9. Melith Péter (1585k.-1644) szatmári főkapitány...

... saját kezűleg aláírt, latin nyelvű levele III. Ferdinánd magyar királynak. 
Tudatja az uralkodóval, hogy megkapta május 25-én kelt parancslevelét. Igyekezett az erdélyi fejedelem hadseregének megerősítéséről híreket szerezni. Valóban igaz, hogy a fejedelem igyekszik megerősíteni a hadseregét, és még a királyi alattvalók közt is toboroznak, akik közül kettőnél zászlót is láttak. Eközben egy Erdélybe érkezett megbízható személy jelentette, hogy sok veterán katonának már elege van a harcból, és magukat kivonják ezek alól a szolgálatok alól. Házaikban letelepedtek, azonban ezeket személy szerint összeírván fejedelmi hatalmával szigorúan megparancsolta, hogy mindegyikük táborba szálljon. Végül pedig nem kevés székely, akiknek elegük volt a harcból, a seregtől megváltak, szegénységbe és szükségbe jutottak, ezért magukat nemeseknek és más hatalmasoknak alávetvén, paraszti szolgálatot végeznek – jóllehet Báthory Gábor valamennyiüket ilyen kötelezettség és szolgálat alól egyetemlegesen felmentette, szabadnak és mentesnek nyilvánította. Azonban a fejedelem (I. Rákóczi György) jegyzékbe írván mindegyiküket, táborba szállni kötelezi őket. Az erdélyi fejedelem Bálintffy nevű szolgája a lengyel király fennhatósága alatt álló felső területeire utazott, visszatérte után titokban ment a fejedelemhez, hogy mit végzett, csak Isten tudja. Sok Erdélyben járt görög kereskedő jelenti, a törökök nagy előkészületeket tesznek, hogy megtámadják a lengyel királyt, haragjuktól még a Havasokon túli vajdáknak is tartaniuk kell. Kéri, hogy erősítsék meg a várat tüzérségben, terményekben, borban és egyéb ellátmányban, ahogy azt már a kassai adminisztrátoroktól is kérte, nehogy a szükség miatt valami baj származzék a védelemben (a MNLOL szíves közlése nyomán).
Brebiri Melith Péter előbb II. Mátyás, majd II. Ferdinánd udvarában is asztalnokként szolgált. Kamarási címet is viselt, a Királyi Tábla esküdtje, majd bárói rangot is kapott. 1636-tól királyi tanácsos, később katonai pályára lépett. Előbb a kállói vár kapitánya, majd 1633 és 1643 között szatmári és tiszántúli főkapitány volt. 
1 beírt oldal, viaszpecséttel. 
Kelt: Szatmár, 1639. VII. 20.
 
Kikiáltási ár: 400 000 Ft