85. Kazinczy Ferenc (1759-1831) író, költő...

... „Gróf Kornis Mihályhoz” című versének autográf kézirata. 
 
„eggy igen érett lelkű derék ifju”
 
Gönczruszkai gróf Kornis Mihály 1796. április 24-én született Désen. Tanulmányait 1815-ben fejezte be Kolozsváron. Ekkor írnoknak szegődött a helyi kormányszékhez, ám nemsokára továbbállt: Marosvásárhelyre ment a királyi táblához. Itt vizsgázott két évvel később. 1821-ben az erdélyi udvari kancelláriánál lett fogalmazó. 1826-ban Kővár és vidéke, 1828-ban pedig Kolozs vármegye főispáni helytartójává nevezték ki. Mindemellett nagy szerepe volt az 1834-es erdélyi országgyűlésen. A közéleti mellett jelentős kulturális és tudományszervező tevékenységet is folytatott. Rendszeres publicisztikái mellett az 1822-es olasz- és görögországi utazásáról írt beszámolói erdélyi lapokban jelentek meg, valamint a Magyar Tudományos Akadémia – akkor még Magyar Tudós Társaság néven – 1830-ban igazgatói tanácsába fogadta. Öt évvel később családja körében Héderfáján halt meg.
 
„áldom sorsomat, hogy Neked is eljutottam ismeretségedbe”
 
Kazinczy 1816 nyarán több hónapot töltött Erdélyben. Az utazás élményeit később – sokak szerint az egyik legszebb művében – az „Erdélyi levelekben” írta meg. Kornissal Zsibón találkozott először, mikor Wesselényi Miklósnál vendégeskedett. Erről a találkozásról több levelében és művében is megemlékezett. A már említett mellett önéletrajzi alkotásában, a „Pályám emlékezetében” is ír róla: „Gróf Kornis Mihály és testvér öccsének nevelője Buczy [Emil], áltjövének Szent-Benedekről hogy neveljék utolsó napjaim’ örömét, mellyeket Erdélyben fogok tölteni.”
Az ifjú Kornis nagy hatással volt Kazinczyra. Barátainak elragadtatással és elismerőleg szólt róla, amiről igyekezett biztosítani Kornist is. Erdélyből való hazaérkezte után, 1816 szeptemberében kelt levele is erről tanúskodik: „Érzem én, édes barátom, neked egész becsedet, ’s tudom mit ér az a’ húsz esztendős ifju, a’ kiben ennyi készűletek, ennyi előbbre vágyás mellett, annyi szerénységet ’s a’ léleknek annyi meg nem romlottságát találtam. Távol lakó barátimnak feldicsekedtem ismeretséged’ szerencséjével”.
Kapcsolatuk egész Kazinczy haláláig kitartott. Levelezésében és írásaiban jól nyomon követhetők találkozásaik, az író ugyanis rendszeresen megemlékezett róla, amikor Kornissal egy társaságban voltak.
 
„Mit mondasz Kornishoz írt Epistolámra?”
 
Kazinczy nem csak a fiatal gróffal, hanem családtagjaival is találkozott. (Kivált nagyra becsülte Mihály édesanyját, Kornis Ignácné Teleki Annát, akiben műveinek értő olvasóját tisztelte. Később is gyakorta emlegette mint „a magyar műveltség eszményképét”.) A bensőséges kapcsolat miatt nem meglepő hát, hogy az édesapa, Ignác 1819-es halála sajátos részvétnyilvánításra, versírásra késztette Kazinczyt. Az 1821-ben keletkezett, alexandrinusokból álló műben számos jótanáccsal látta el fiatal barátját.
A kész darabot nem csak Kornisnak, hanem gyakorlatának megfelelően több barátjának és pályatársának is megküldte: véleményükre, értékítéletükre volt kíváncsi. A fennmaradt levelekből tudjuk, hogy ebben az évben megkapta a verset Cserey Miklós, Berzsenyi Dániel, Gyulay Lajos és Dessewffy József is. Utóbbi így írt Kazinczynak: „Nagyon kellemetes Gróf Kornishoz irtt versezeted. Ha én valék apja gondolatodnak; meg-kell vallanom, hogy szerentsésen szülőanyában valék nemző.”
Hat évvel később, 1827-ben Kazinczy újra elővette a darabot. Újból szétküldte a verset ismerőseinek, többek között a kor két nagy irodalomértőjének, Guzmics Izidornak és Toldy Ferencnek. Mindketten elragadtatással és dicsérettel szóltak a műről.
 
„Örvendek hogy Kornishoz írt levelemet rossznak nem nézed. Azolta megküldém a’ Minerva’ Kiadójának.”
 
Az episztola 1827-ben jelent meg először nyomtatásban, a Felső Magyarországi Minervában. Tételünk miden bizonnyal a szerkesztőségnek megküldött kézirat. Erre enged következtetni a teljes szövegű egyezés. A későbbi nyomtatások, pl. az 1836-ban Bajza és Schedel által szerkesztett Kazinczy-kötetben megjelent változat több ponton eltér ettől. Emellett a harmadik versszak utolsó két sorának kezdőszavát megjelölte Kazinczy, hogy a nyomtatásba ritkítottan szedjék. Ez a fajta szedés szintén csak az első megjelenésben látható, a további kiadások nem így közlik. Végezetül az ötödik strófa utolsó sorát lábjegyzettel látta el a költő, amit a nyomtatott változatok közül szintén csak a Minervában találunk meg.
 
Kazinczy-vers kézirata páratlanul ritka, legjobb tudomásunk szerint árverésen még soha nem szerepelt, magánkézben csak leveleket ismerünk. Tételünk több javítást is tartalmaz.
4 beírt oldal. Kissé foltos, apró szöveghiánnyal.