62. Hieronymi Károly-gyűjtemény.

Hieronymi Károly (1835-1911) országépítő mérnökdinasztia második generációs képviselője, az ország első mérnök-minisztere volt. Apja, Ottó Ferenc mérnök a Batthyány-kormányban a közlekedésügyi minisztérium vasúti osztályának vezetője volt. A szabadságharcban hadmérnökként irányította a Felvidéken a benyomuló osztrák seregek előtt az utak járhatatlanná tételét. Ezért 1849 őszén börtönbe is vetették, félhalottként került ki onnan, 1850 tavaszán el is hunyt. Apja volt mérnökbarátai támogatásával végezte iskoláit, a budai Politechnikumban szerzett mérnöki diplomát. Máramaros megyében főmérnöki állást nyert el, és megismerkedett az alispán Várady Gáborral és családjával.  
Vele együtt négy grafomán ember is volt a rokonságban. Az általuk írt több mint négyezer oldalnyi anyag kisebb része jelent meg írásakor, másfél évszázada, nagyobb része ezidáig kiadatlan maradt, ezek a dokumentumok képezik ennek az árverési tételnek az anyagát.
A főszereplő Hieronymi Károly. Apósa, Várady-Borbély Gábor szabadságharcos zászlóaljparancsnok, később évtizedeken keresztül parlamenti képviselő (ma talán leginkább arról ismert, hogy ő volt az, aki a 80 huszár-történet valóságos, a haza hívására hazaszökött katonáit a hadbíróság elől megmentette). Várady anyai nagynénje, Leövey Klára Kufsteinből történt szabadulása után Várady családi birtokán talált menedéket és itt alapította később elhíresült liceumát (első tanulójaként Várady Gabriellával). A negyedik szereplő tehát Várady Gabriella, Várady-Borbély Gábor leánya, akit Hieronymi Károly 1867-ben nőül vett, és aki emancipált, művelt nő módján egyenrangú társa lett egy életen keresztül politikus férjének.
A fiatalokat a sors erős próbára tette: 1868 elején született gyermekük csak egy napig élt. A fiatalasszony hazaköltözött szüleihez Máramarosba, párja nagyon elfoglalt hivatalnokként viszont kényszerűen egyedül élt a fővárosban. Második és harmadik gyermekük sem élte meg első életévét, így szóba sem kerülhetett, hogy a testileg-lelkileg megviselt fiatalasszony felköltözzön a fővárosba.
E kényszerű távollét viszont kialakított egy különös „levelezési” távházasságot. A fiatalok a távollét hónapjaiban heti két-három levélváltással tartották ébren kapcsolatukat. Egészen az új családi fészek, az Andrássy út 106. számú ház birtokbavételéig ezek az okok fennálltak. De a levelezés ezután sem szűnt meg – a politikus férj egyre többet utazott –, amikor pedig ő tartózkodott otthon, felesége a gyerekekkel sok időt töltött a nagyszülőknél vagy valamelyik jó levegőjű fürdőhelyen. Így tehát évtizedeken át, egészen a férj váratlan haláláig (1911) folyt kettejük között a levelezés.
Hieronymi az Andrássy-kormány Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumába került miniszteri titkárnak már 1867 márciusában. Kreatív gondolkodása, szorgalma és nyíltsága meghatározta villámgyors hivatali előmenetelét a minisztériumban, emellett „motor” szerepet kapott a nemrég létrejött Magyar Mérnök- és Építész-Egyletben, a Vízügyi Tanácsban és a Statisztikai Tanácsban is. 1874-ben mint helyettes államtitkárt a minisztérium legfontosabb ügyinek vezetésével bízták meg. 1874-től 1881-ig minisztériumi feladata mellett a MÁV ügyvivő igazgatósági elnöke. Hosszabb időt töltött Franciaországban a közlekedési ügyek tanulmányozása céljából, s hazatérte után a Közlekedési Minisztérium újjászervezése tárgyában készített dolgozatát Ordódy miniszter 1880-ban életbe is léptette. Tizenöt évi állami szolgálat után megvált állásától, s az osztrák-magyar államvasút újjászervezése után e magántársulat budapesti külön igazgatóságának elnöke és vezérigazgatója lett. Ekkor a Lipót-renddel tüntették ki. Miután 1891-ben a társaság magyar vonalai a MÁV tulajdonába mentek át, Hieronymi visszatért az államigazgatásba. 1892. X. 18-tól az Állami Számvevőszék elnöke volt, de XI. 19-én már a Wekerle-kabinet belügyminisztere a kormány fölmentéséig. 1893-ban a német császártól a koronarend első osztályú érdemrendjét kapta. Ő dolgozta ki, és terjesztette az országgyűlés elé az állami anyakönyvezésről szóló, törvénnyé vált javaslatot. Munkásságát főként a közigazgatás javítására irányozta. Még két alkalommal lett miniszter, Tisza István 1. kormányában, majd Khuen-Héderváry kormányában 1910. I. 17-től töltötte be a kereskedelmi miniszteri tárcát, egészen 1911 májusában bekövetkezett váratlan haláláig. 
Szakirodalmi téren is kitűnt műveivel. Legjelentősebb munkái: „A Kőutak Építéséről és Fönntartásáról” (Budapest 1867); „A Közmunka-ügyek Állami Igazgatása Franciaországban” (Budapest 1874). Korának közéletileg is jelentős munkája volt még „A Választójogról” (Budapest 1912.), Tisza István által gondozott és posztumusz kiadott munkája. (E három mű is az árverési tétel része, Tisza István búcsúztató cikkének és a posztumusz művet útjára bocsátó részletes méltatásának közlésével.)
 
A három kiadatlan kézirat
1. Hieronymi Károly naplófolyama, melyet 1848-tól haláláig, 1911-ig vezetett, benne a szabadságharc idején írt feljegyzéseivel. Ezek a kor egyetlen fennmaradt gyereknaplóját testesítik meg.
 
2. Hieronymi Károly csaknem nyolcszáz darabból álló, élete során feleségének írt levélkötege. Itt is idézünk egy (1904-ben kelt) levélből, amely jól jelzi, hogy a pár levelezése jóval túlterjedt a magánélet témáin, rendkívüli forrásértékkel bír a dualizmus kori politikai élet belső viszonyait illetően (a levél írásakor Hieronymi Tisza István 1. kormányában kereskedelemügyi miniszter volt): „Édes Szeretett Gabriellám! Miután van néhány percznyi időm, azt arra használom fel, hogy neked néhány sort írjak, s megnyugtassalak az iránt, hogy itthon semmi bajunk…”
 
3. Várady Gábor - Leövey Klára naplója
Várady-Borbély Gábor a szabadságharcban a Kazinczy-hadtest 105. zászlóaljának volt a parancsnoka. A szabadságharc leverése után első gyermekükkel terhes feleségével kalandos körülmények között sikerült Németországba szöknie. Itt, Württembergben született meg Gabriella 1850-ben. Várady Gábor a kor szokása szerint ekkor kezdett el naplót vezetni, gyermeküknek ajánlva a feljegyzetteket. Két év után tudtak hazatérni, a család máramarosi birtokára. Várady anyai ágon Leövey leszármazott, így amikor Leövey Klára 1856-ban szabadult Kufsteinből, ahol Teleky Blankával közös cellában raboskodott, természetes menedékként adódott a Várady család birtoka, ahol oltalmat talált. Itt először Várady Gabriellát kezdte oktatni, majd tucatnyi környékbeli gyerek is odasereglett, hogy Klára nénitől együtt tanuljanak a világról, hazaszeretetről. Várady minden támogatást megadott a későbbiekben is, hogy Leövey Klára el tudja indítani később elhíresült líceumát. A naplót, amikor Leövey átveszi a gyermek tanítását, folytatja a nőrokon. Így adódott, hogy a mintegy százkilencven oldalnyi szöveg első részét Várady Gábor, második felét Leövey Klára vezette. A napló melléklete egy levél, melyet Várady Gábor Mihály öccse írt bátyjának. Mihály is szabadságharcos tiszt, aki a fegyverletétel után sok társával zárt, osztrák katonai felügyelet alatt álló táborban sínylődött. Onnan kicsempészve jutott a gyerek születéséhez gratuláló, fogságáról beszámoló levél Württembergbe, bátyja kezeihez. A másik melléklet Tompa Mihály „A Gólyához” című verse kézírásos másolatban, Tompa saját kezű aláírásával (Tompa és Várady Mihály álltak kapcsolatban, onnan származik a becses vers) A kislány egy családi ünnepen azzal lepte meg apját, hogy több strófát elmondott a versből, így aztán a vers az ünnepi alkalomra utalással együtt szintén a napló melléklete lett. (Dr. Láng János szíves közlése nyomán).
Védett kulturális gyűjtemény.
 
Kikiáltási ár: 16 000 000,-