4. Az Andrássy-kormánnyal kapcsolatos gyűjtemény.

A történelmi és művelődéstörténeti szempontból is páratlan kollekció a kormány minden tagjától egy-egy saját kézjeggyel ellátott – egy kivétellel az adott személy hivatali idejéből származó – dokumentumot és egy, a kormány megalakulásakor készült, nagyméretű, fametszetű csoportképet tartalmaz. 
 
Andrássy Gyula gróf (1823-1890) miniszterelnök
Csengery Imre honvédelmi minisztériumi második osztályú tanácsossá való kinevezésének felterjesztése az uralkodó saját kezűleg aláírt jóváhagyó ellenjegyzésével.
3 beírt oldal. Kelt: Buda, 1869. X. 16. 
Andrássy már a reformkor idején politikai szerepet vállalt. A szabadságharc alatt ezredesi rangig jutott, majd a Szemere-kormánytól diplomáciai megbízatást kapott. A bukás után távollétében halára ítélték, ezért kapta a párizsi hölgyektől a „le beau pendu” (szép akasztott) ragadványnevet. 1858 elején tért haza, és Deák híveként aktívan bekapcsolódott a politikai életbe. Zempléni követként részt vett már az 1861-es országgyűlésen is, 1865-től a képviselőház egyik alelnöke volt. A kiegyezést előkészítő tárgyalásokban is jelentős szerepet kapott. Rátermettsége és tehetsége miatt a magyar politikai közélet osztatlan egyetértésével találkozott Deák Ferenc azon javaslata, hogy az uralkodó őt bízza meg kormányalakítással.
 
Festetics György gróf (1815-1883) a király személye körüli miniszter
A miniszterelnöknek címzett iratban tájékoztatja a címzettet, hogy az uralkodó elfogadta azon felvetését, miszerint a betöltetlen hivatali állásoknál részesítsék előnyben a leszerelt katonákat.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Bécs, 1867. IV. 9.
Festetics György gróf sem a reformkor, sem a szabadságharc idején nem vett részt a politikai életben. 1860-tól Vas vármegye főispáni helytartója, az 1861-es országgyűlésen főrendiházi tag volt (1862-ben ő építtette az árveréseinknek is otthont adó palotát Pesten). 1865-ben ő köszöntötte Ferenc Józsefet egy gazdasági kiállításon. Az uralkodóház iránti lojalitása és politikai előélete tette alkalmassá a bizalmi posztra. Székhelye természetesen Bécsben volt. 1871. V. 19-ig töltötte be tisztségét.
 
Wenckheim Béla báró (1811-1879) belügyminiszter
Miniszterelnöki ellenjegyzés egy országgyűlési meghívón. A kolozsvári Matskási Péter részére küldött iratot az uralkodó, I. Ferenc József is kézjegyével látta el. A hátoldalon papírfelzetes viaszpecsét díszíti. A hajtogatások mentén javított darab. Kelt: Buda-Pest, 1875. VI. 27.
Wenckheim a reformkor idején Békés vármegye alispánja, majd 1839-től országgyűlési követe lett. A szabadságharc idején főispán és István nádor udvarmestere volt. Bár nem harcolt, de a megye nemzetőrségének megszervezése és egy honvédzászlóalj felállítása miatt menekülnie kellett. Az 1850-es amnesztia nyomán hazatért, 1860-ban az uralkodó főispánná nevezte ki. 1861-ben – a passzív ellenállást választva – felmentését kérte, de 1865-től ismét betöltötte tisztségét. A kormányalakításkor foglalta el a miniszteri széket.
 
Lónyay Menyhért gróf (1822-1884) pénzügyminiszter
Pfister Károlyt első osztályú számvevő tisztté nevezi ki.
Fejléces levélpapíron, papírfelzetes viaszpecséttel. Kelt: Buda, 1867. XII. 25.
Lónyay már az 1843-as országgyűlésen Bereg vármegyét képviselte. Széchenyi és Eötvös követője volt. 1848-ban szerepet vállalt az áprilisi törvények előkészítésében, a szabadságharc idején a pénzügyminisztériumban dolgozott a Szemere-kormány államtitkáraként. A bukás után Párizsba menekült, de az 1850-es amnesztia nyomán hazatérhetett. 1861-től országgyűlési képviselő, Andrássy munkatársaként részt vett a kiegyezés előkészítésében, ezért magától értetődött, hogy őt kéri fel a pénzügyi tárca vezetésére. Ezt a hivatalt közös pénzügyminiszterré való kinevezéséig viselte.
 
Horvát Boldizsár (1822-1898) igazságügyi miniszter
Tájékoztatja Moson vármegyét a járásbíróságok felállításáról.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Pest, 1871. II. 28.
Horvát Boldizsár Szombathely jegyzője volt, az országos politikába Deák Ferenc híveként kapcsolódott be. A szabadságharc idején Vas vármegyét képviselte az országgyűlésben. A bukás után bebörtönözték, az 1850-es amnesztia nyomán szabadult. Részt vett a Földhitelintézet megszervezésében, 1865-től szombathelyi képviselő lett. Deák javaslatára nevezték ki miniszterré. Nagyszabású igazságügyi reformokba kezdett, de szabadelvű intézkedései nagy ellenállásba ütköztek. Ez vezetett 1871. VI. 5-iki lemondásához is.
 
Eötvös József báró (1813-1871) vallás- és közoktatásügyi miniszter
A népoktatásról szóló 1868:XXVIII. törvénycikk végrehajtási utasítása Balogh Péter tiszántúli református püspöknek címezve.
14 kőnyomatú oldal. Kelt: Pest, 1869. XII. 27. A Vasberényi-gyűjtemény borítékjában.
Eötvös a kormány talán legtekintélyesebb tagja, aki már a Batthyány-kormányban is ugyanezt a tárcát vezette. 1870 végén a következő év költségvetésének tárgyalásakor az ellenzék támadásai annyira megviselték, hogy Karlsbadba ment kezeltetni magát, de 1871. II. 2-án meghalt.
 
Gorove István (1819-1881) földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter
 
Kinevezi Sporzon Pált a Keszthelyi Magyar Királyi Gazdasági Tanintézet (a Georgikon utódja) igazgatójának.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Pest, 1870. III. 15.
Gorove közgazdász, az 1839-40-es országgyűlésen az ifjúság egyik vezéregyénisége volt. A szabadságharc idején Temes vármegye képviselőjeként részt vett a Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésében. A bukás után Párizsba menekült, távollétében halálra ítélték, és jelképesen felakasztották. 1857-ben térhetett haza. 1861-től terézvárosi képviselő lett, és Deák közvetlen környezetéhez tartozott
 
Mikó Imre (1805-1876) közmunka- és közlekedésügyi miniszter
Nagy György kinevezése első rendű segédmérnökké.
Fejléces levélpapíron. Kelt: Buda, 1869. I. 12.
Mikó „Erdély Széchenyije”, a reformkor erdélyi liberális ellenzékének vezéralakja, a szabadságharc idején főkormányzó volt. A bukás után visszavonult a politikától, az erdélyi művelődés és gazdaság szervezésével foglalkozott. 1860-ban rövid ideig újra betöltötte a főkormányzói tisztséget, de – nem értve egyet a bécsi udvar törekvéseivel – lemondott. A közlekedési tárcát nagy lelkesedéssel és energiával irányította, óriási érdemei vannak a modern magyar vasúthálózat kiépülésében. Mivel a koncessziók körüli hatalmas visszaéléseket nem volt ereje megakadályozni, 1871. IV. 21-én lemondott.
 
A csoportkép
Az uj felelős magyar miniszterium.
Marastoni József rajza nyomán készült fametszet. A „Politikai Ujdonságok” című folyóirat mellékleteként jelent meg (Pest, 1867. Heckenast Gusztáv ny.)
Mérete: 425 x 635 mm. Restaurált darab, paszpartuban.
Gyönyörűen díszített, dúsan aranyozott, korabeli selyemmappában, az első kötéstábla közepén magyar címerrel. Az iratok egyenként savmentes palliumokban.
 
Kikiáltási ár: 5 000 000 Ft