172. (Müller, Samuel): Curioser Botanicus...

... Oder: Sonderbahres Kräuter-Buch, Darinnen der vornehmsten und in der Artzney-Kunst gebräuchlichsten Kräuter und Gewächse, Abbildung und Beschreibung... Kürtzlich vorgestellet werden. Samt einem dreyfachen Register, und angehängten besondern Tabell...
Dresden und Lepzig, 1745. Gottlob Christian Hilscher. 2t.+(25)+896+(96)p. Szövegközti fametszetekkel.
A számos kiadást megért, gazdagon illusztrált mű először a század elején jelent meg (évszám nélkül). Példányunk páratlan tudomány- és kultúrtörténeti érdekességét korábbi tulajdonosa, „Rudnó lelkésze”, Madva Ferenc személye adja.
Madva 1786-ban született a Nyitra vármegyei Szakolcán. Szlovák anyanyelvű volt, de tudott latinul és törve németül is. 1825-ben került Rudnóra plébánosnak, ahol csodadoktorként hamarosan országos hírnévre tett szert. Bugát Pál így írt erről: „Hazánk oligarchiája, arisztokratája, első méltóságú theológusai és werbőczyanusai részéről népvándorlás indult Rudnó felé.” Madách Imre 1843-ban kereste fel bajával, majd barátjának, Szontagh Pálnak be is számolt tapasztalatairól: „Meg kisértem a csoda embert lefesteni: Magas, sovány, barna, gömbölyű képű vékony orral, szemei átható pillanattal, nagy és keskeny szabású száj, kevés haj; kamanra [?] melly mint egy 30 év vas fogainak nyomdokát viseli, s így vagy tíz évének köszönheti, hogy gazdájának öccse. – a szoba s a pap lak maga igen szegényes. – El mondván torok bajomat, mindjárt köszvényes állapotra ismert benne, mi nagy mértékben meg nyeré számára bizodalmamat. – Rendelt szereket: porokat illy címmel: pulveres Privigyenzes és decoctumot mellyet gondolom minden patikában megcsináltathatnék mert a füvek külön nevezvék.”
Tolnai Vilmos szerint az író fő művében a londoni színben az életelixírét ajánlgató Nyegle alakját róla mintázta. Bár az orvosok szinte egyöntetűen elítélték tevékenységét, és sarlatánnak tartották, népszerűsége töretlen maradt. Kossuth is ajánlotta Wesselényinek, hogy súlyosbodó szembajával forduljon a plébánoshoz: „Nyitra megyében Rudnón van egy falusi Cathol. pap, csudahírű orvos s valóban méltán csudahírű. Stáhly meglátogatá s azon itélettel jött tőlle, hogy úgymond tanulhat tőlle az egész orvosi kar s fiát hozzá vitte gyakorlatra. Az ember nem charlatán, nem valamely új rendszerteremtő, mint a nagyhírű csudaorvosok, irgalmas szerzetesbeli barát, s mint ollyan tudományosan tanult orvos, kinek más orvos felei előtt, elsősége a csudával határos kórismeretben áll; a bámulatig híven mondja el egy kis figyelmes vizsgálat után a beteg baját, symptomáit, okait, s következményeit […] Pénzt senkitől el nem veszen, de élelmi szereket igen; mert számosan feküsznek nálla messze vidéki szegény betegek, kiket gyógyítás alatt táplál. Ezen ember 20 éven át volt a hegyközi vidék szegény lakosainak védangyala […] pár év előtt egy nagyúri gyerek vetődött hozzá, ő meggyógyítá, s azóta országszertéről tódulnak hozzá a betegek és igen kevés jő vissza tőlle vigasztalanul; nem hiteget, nem áltat senkit, de segít, hol már minden orvos mestersége kudarczot vallott. Nem mendemonda után beszélek, hanem positiv tudomásból. Egy sógoromat tüdővészből gyógyította ki; házi asszonyom csaknem egészen elveszté már szemevilágát […] és segített rajta. Fiáthné köszvényes fájdalmak következtében megvakult; a pap meggyógyította, – lát, ép egészségesen; – tudok esetet, hogy egy vakon születettnek, tudok másat, hogy egy 15 év óta vaknak visszaadá szeme világát, nem operatió, hanem belső gyógyítás által stb., általában legkedvenczebb gyógyítása a belbajok hatásából eredett szemnyavalyák; – mondja, hogy nem ismer istenibb éldeletet, mintha vaknak világot adhat. – Barátom! Kérlek Istenre, kényszerítlek a hon s barátság szent nevére: ülj kocsira s vitesd magadat bármi lassan, bármi bajosan ez emberhez; ő […] talán hogy visszaadja hajdoni erődet, épségedet házadnak, hazádnak s nekünk szerető barátaidnak; ha nem képes – nem fog áltatni.” Bár Wesselényi megígérte, végül nem jutott el Rudnóra. 
1846-ban Arányi Lajos, a későbbi neves kórboncnok „Rudnó és lelkésze” címmel könyvet adott ki a híres gyógyítóról. Kötetünk külön érdekessége, hogy a mű 221. oldalán a Madva által használt kézikönyvek között meg is említi e munkát, ami egyértelműen bizonyítja a possessori beírás hitelességét. Arányi szerint a gyógymód nem árt, de nem is használ. Ezt követően megcsappant Madva népszerűsége, Jókai egy év múlva az Élteképekben már így írt: „Pár év előtt mekkora zajt ütött a rudnói csodalelkész! a lapok nem restellették telekürtölni vele a félvilágot, gyógyított, remekelt, csudákat vitt véghez, imádtatott […] és mi lett belőle? ki tud róla valamit?”
Mindettől függetlenül mindenképpen a kor egy izgalmas figurája, érdekes egyénisége volt a tót javasember.
Korabeli pergamenkötésben.
Poss.: Az első kötéstábla belső oldalára ragasztott papírcsíkokon nyomtatott szöveggel: „Velebnjemu Pánu Fraňovi Madva, Rudnánskemu farárovi Divék-Rúdno”, azaz Tisztelendő Madva Ferenc úrnak, rudnói plébánosnak, Divékrudnó.
VD18 11537450
 
300 000,-