164. (Tauffer Vilmos – Sassy János): A vetélés és koraszülésről. Pályamű.

2t.+235 beírt oldal.
A budapesti egyetem orvosi kara által az 1873-74-es tanév során kiírt pályázatának díjnyertes munkája. A kiírás témája "Az elvetélés és koraszülés közelebbi okairól, következményeiről és prophylaxisáról korodai észlelések alapján" volt.
A tanulmány szerzője, a kolozsvári születésű Tauffer Vilmos ebben az évben szerezte meg a doktori oklevelet (a szerzőtársnak felkért Sassy János több évfolyammal alatta járt, csak 1878-ban avatták doktorrá). Semmelweis mellett a szakirodalom őt tartja      a magyar nőgyógyászat másik korszakos jelentőségű alakjának. Páratlanul gazdag pályafutása során – több évtizedes egyetemi tanári működése mellett – elnökölte az Országos Közegészségügyi Tanácsot, a Budapesti Orvosegyesület szülészeti-nőgyógyászati szakosztályát, tagja volt Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának, de volt a szülészeti ügyek kormánybiztosa is. Úttörő szakmai munkásságának fontos mérföldköveként ő végzett először császármetszést Magyarországon, de számos új eljárás hazai meghonosítása is a nevéhez fűződik. Klinikáján elsőként használtak röntgengépet, de ő alkalmazott első ízben rádiumkezelést méhdaganat gyógyításánál. Ő dolgozta ki az egységes országos szülészeti rendtartást, miniszteri biztosként pedig elévülhetetlen érdeme volt a bábaképzés megújításában.
A dolgozat e kimagasló pálya páratlanul izgalmas, tudománytörténeti szempontból is érdekfeszítő dokumentuma. A pályázó kőnyomatú címlapot, valamint egy további – a kiírást és a témát bemutató – levelet is készíttetett hozzá. Emellett a díszes kötés és az aranymetszés is a dolgozat szakmai súlyát hivatott kifejezni. Nem tudjuk, ki vetette papírra a szöveget, de a kötetbe helyezett lapon a „Javítandók” minden bizonnyal Tauffer keze nyomát viselik.
Aranyozott, korabeli bőrkötésben. Aranymetszéssel díszítve.