163. Semmelweis Ignác (1818-1865) orvos, „az anyák megmentője” autográf...

... német nyelvű szakértői jelentése. 
Semmelweis 1818. július 1-én született Budán, a Palota utcában. Középiskolai tanulmányait Székesfehérváron és Pesten végezte. Az egyetemet már Bécsben kezdte, először a jogi karon, majd átiratkozott az orvosira. Az első év után két tanévet a pesti egyetemen végzett, majd visszatért Bécsbe, ahol 1844-ben diplomázott. Még ebben az évben szülészi oklevet is szerzett, egy évvel később pedig sebészdoktorrá avatták.
A bécsi közkórházban, az Allgemeines Krankenhausban kapott tanársegédi ál-
lást; 1847. március 20-án nevezték ki két évre a szülészeti klinikán. Érdeklődésének középpontjában a gyermekágyi láz állt. Ekkortájt a kórtermek gyakori kísérője volt az utolsó kenetet feladó pap csengettyűjének hangja. Semmelweis így emlékezik erről: „Magam is nagyon kényelmetlenül éreztem magamat, amikor a csengettyűt ajtóm előtt elsietni hallottam; sóhaj tört ki keblemből az áldozatért, mely megint az ismeretlen ok miatt esik el. Ez a csengettyű kínos figyelmeztetés volt arra, hogy ennek az ismeretlen oknak minden erőmtől telőleg utánajárjak.”
Semmelweis minden energiáját a betegágy melletti munkába és a boncolásba fektette. „Attól a naptól fogva, melyen elhatároztam, hogy életemet elsősorban a szülészetnek szentelem, tehát 1844-től kezdve Pestre költözésem évéig, 1850-ig, a tanár reggeli látogatása előtt úgyszólván naponta megvizsgáltam nőgyógyászati kiképzésem céljából az összes női hullát a cs. k. közkorház bonctermében”. Kitartó és szívós munka eredményeként arra a végtelenül egyszerű következtetésre jutott, hogy „a gyermekágyi láz nem több és nem kevesebb, mint hulla eredetű vérmérgezés”. Felismerte, hogy ennek kiváltói maguk az orvosok és medikusok, akik boncolás után megfelelő fertőtlenítés nélkül végeztek vizsgálatokat a várandós nőkön. A megelőzés érdekében ezért számos intézkedést vezetett be. Ugyan az esetszámok már önmagukban igazolták Semmelweist, az orvostársadalommal mégsem tudta elfogadtatni nézeteit. Bécsben tarthatatlanná vált a helyzete, így hazautazott. 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház fizetés nélküli főorvosaként dolgozott. Ebben az időben gyakorta kérték fel az egyetem orvosi karát szakértőnek; Semmelweistől is ismert több – kizárólag közgyűjteményben őrzött – szakvélemény.
Tételünk kapcsán a jászberényi cs. kir. törvényszék egy csecsemőgyilkossági perben kereste meg a Pesti Egyetem orvosi karát, hogy véleményezzék a vádlott által védekezésként előadottakat. A Szabó nevű vizsgálóbíró ismerteti a tényállást, amely szerint Szép-Nagy Erzsébet jászapáti lakos ügyében a helyben felkért szakértők eltérő véleményt adtak, ezért választ várnak arra a kérdésre, „valjon lehetséges e /: mint ezt vádlottnő állítja :/ hogy a terhes nő terhességét észre nevegye, s baját csupán a havi tisztulás kimaradásának tulajdonitsa”.
Semmelweis saját kezűleg írt német nyelvű véleménye szerint ez annál is könnyebben elképzelhető, mert a nő még alig a terhesség ötödik hónapjának végén volt, ennélfogva sem a has térfogatának nagysága, sem a gyerek mozgása nem világosíthatták fel őt valódi állapotáról.
Semmelweis-autográf, noha az orvos kiterjedt levelezést is folytatott, rendkívül ritkának számít. Nyomtatásban megjelent könyveinek, nyílt leveleinek, cikkeinek kéziratai elvesztek, illetve nyoma veszett készülő szülészeti tankönyve kéziratának is. 1940-ben Korbuly György orvostörténész mindössze öt eredeti levelet azonosított be. Palla Ákos, az Orvostörténeti Könyvtár korábbi igazgatója pedig 20-30 ismert kéziratról tesz említést 1962-ben. Legutóbb a Christie’s árverésén került kalapács alá egy Semmelweis által írt vizsgálati jelentés, amely mintegy 45 000 fontért kelt el.
2 beírt oldal. Keltezés nélkül.
Hozzá:
A jászberényi bíróság hivatalos levele a Pesti Egyetem orvosi karának.
2 beírt oldal. Kelt: Jászberény, 1857. VII. 2.