153. Ptolemaeus, Claudius: (Világtérkép)

Róma, 1507/1508.
Finom kidolgozású, páratlanul ritka, rézmetszetű világtérkép, amely először 1478. október 10-én jelent meg Ptolemaiosz „Cosmographia” című munkájának harmadik nyomtatott (római), Arnold Buckinck által gondozott kiadásában. A reneszánsz kartográfia egyik alapműve. A kúpvetületű ábrázolás alapjául Nicolaus Germanus kéziratai szolgáltak. A lap metszője Konrad Sweynheim, aki a feltevések szerint 1460 körül Gutenberg műhelyében dolgozott. 1464-ben Arnold Pannartzal Subiacoban megalapították az első olaszországi nyomdát, majd 1467-től Rómában folytatták munkájukat. 1473 után elváltak útjaik, és míg Pannartz továbbra is könyvkiadással foglalkozott, Sweynheim a metszés technikáját tökéletesítette. Fadúcok helyett már rézlemezt használt, és felismerte, hogy a térképek feliratainak kézi metszése gyakorlott betűmetszőnek is embert próbáló feladat, ezért ehhez új technikát dolgozott ki. A „Cosmographia” előszavában utalt rá, hogy három évbe telt a lapok elkészítése, így azok valószínűleg az 1477-es bolognai Ptolemaiosz-térképeknél korábbiak, vagyis az első rézmetszetű kartográfiai munkák. A lapnak négy kiadása (1478, 1490, 1507 és 1508) ismert, ám ezek mindegyike ugyanarról a lemezről készült levonat, ami megnehezíti az azonosítást. A nyomtatáshoz egy ív papírt használtak, de két nyomólemezzel dolgoztak, és később illesztették össze a részeket. Emiatt fordulnak elő olyan esetek, amikor mindkét félen van egy-egy vízjel, de lehetséges az is, hogy csak az egyikre került ilyen, és – mint tételünk esetében – vízjel nélküli ábrázolással is találkozhatunk. Példányunk pontos kiadási idejét nem sikerült megállapítani, azonban Thomas Suarez kutatásai alapján az biztosan kijelenthető, hogy a harmadik vagy negyedik alkalommal készített levonatok egyike (Bonae Fortunae szigetét átmetszi az egyenlítő felső vonala), amelyet Bernardino Vitali nyomdájában – már „Geographiae Cl. Ptolemaei” címen – Marco Beneventano rendezett sajtó alá. A térképmező a ptolemaioszi ismert világot szemlélteti. Nyugat-keleti irányban a „Fortunatae insulae”-től (az elnevezés feltehetően az Azori- vagy a Kanári-szigeteket fedi) Kínáig húzódik, észak felől a Brit-szigetek, délről pedig Etiópia határolja. Szembeszökő furcsaság az Indiai-óceán beltengerként való bemutatása, valamint először jelenik meg a még évszázadokig a Nílus forrásának tartott Hold-hegység.
Mivel a Vitalibus-féle kiadásokban lévő Ruysch-féle modern térképből (ezek együtt jelentek meg a Ptolemaioszi világtérképpel) ezidáig össze­sen 64 ismert darab létezik, valamint a tételünkkel megegyező példányokból 16 található közgyűjteményekben a szakirodalom szerint, feltételezhető, hogy ebből a munkából is hasonló számú maradt fenn, ezért e lap szintén a legnagyobb ritkaságok közé tartozik.
Mérete: 395 x 555 mm.
A hajtásvonalnál szakszerűen restaurált példány. Paszpartuban.
Shirley: 4.; Bifolco – Ronca: Appen­dice D 1.
 
Kikiáltási ár: 5 800 000 Ft