149. (Halotti beszédek Tótfalusi Kis Miklós felett)

(Kolozsvár, 1702.) ny.n. (1)+4-34p. (A2-D4).
Tótfalusi Kis Miklós négy évvel a Biblia korszakos jelentőségű kiadása után, 1689-ben felszámolta virágzó amszterdami műhelyét, és nyomdaalapítási tervvel visszatért Erdélybe. A református egyház kolozsvári nyomdájának betűkészletét felújította, s 1693-tól az újjáteremtett műhely mintegy 90 igényes, jelentős részben világi könyvet adott ki. Lektori, kiadói munkássága, polgári öntudata az egyház maradi, befolyásos személyiségeinek éles támadásait hívta ki. Önigazoló, ellenfeleit leleplező röpiratának (Maga személyének, életének és különös cselekedeteinek mentsége… 1698) állításait az enyedi zsinaton vissza kellett vonnia, emellett a Mentség példányainak megsemmisítésére és eklézsia-megkövetésre kényszerítették. Testben-lélekben megtörve halt meg. E történésektől nyilván nem független, hogy a koporsóba tételekor (1702. március 22), illetve a temetésén (április 4) elhangzott halotti beszédeket tartalmazó nyomtatott füzetet megsemmisítették, s csupán néhány töredék maradt fenn belőle, amelyek mindegyike ugyanolyan terjedelmű (az RMK 8 példányt tart számon). A 16 levélnyi töredék Csepregi Turkovits Mihály, Szathmár-Némethi Mihály és Enyedi István oratióját (utóbbinak csak az első részét) tartalmazza. Tudomásunk szerint árverésen még nem szerepelt.
XX. századi félbőr-kötésben.
RMK I 1654. 
 
Kikiáltási ár: 600 000 Ft