145. Visscher, Claes Janszoon: Nova Totius Terrarum Orbis Geographica...

... ac Hydrographica Tabula.
Amszterdam, 1637.
Claes Janszoon Visscher „tizenkét császár térképe”-ként is ismert, páratlanul ritka, Mercator-vetületű világtérkép, amely a barokk „carte-a-figures” stílus egyik legdekoratívabb példája és a 17. században megjelent leglátványosabb világtérképek egyike. A gyönyörű rézmetszet térképészeti alapjául Willem Janszoon Blaeu és Pieter van den Keere ábrázolásait használta fel, de számos korabeli felfedezéssel aktualizálta is azt. Pontosította a Hudson-öböl kartográfiáját, megjelenítette a Le Maire-szorost, Kínában pedig a Nagy Falat. Az ismeretlen déli földrész, a „Magellanica Sive Terra Australis Incognita” azonban még mindig uralja a térképmező déli részét, továbbra is szerepel az Anian-szoros, az Atlanti-óceán mitikus szigetei és a szintén szigetként látható Korea. 
A „carte-a-figures” térképek divatja a németalföldi kartográfia aranykorának csúcspontján, a XVII. században került előtérbe. Ezek az ábrázolások nagyrészt már nem navigációs célokat szolgáltak, hanem le kívánták nyűgözni a szemlélőt, ezért Amszterdam legkiválóbb térképészei – Hondius, van der Keere, Blaeu, Jansson és Visscher – versenybe szálltak, hogy kínálatukkal kielégítsék a gyűjtők igényeit, és megalkossák a legjobbak legjobbját. Igyekeztek megőrizni a térképmező funkcionalitását is, ezért a díszítőelemeket főként a lap keretdíszére koncentrálták. A szegélyek legkeresettebb témái a várostervek és látképek voltak, a reprezentált régió lakosainak helyi viseletét bemutató alakokkal kombinálva – ebből ered a térképtípus elnevezése. Bár mindegyik kiadó nagy készlettel rendelkezett, mégis egyre újabb, mozgalmasabb, monumentálisabb kompozíciókat készítettek, amelyek elkészítésével a leghíresebb metszőket bízták meg. Megfigyelhető, hogy a világ- és kontinenstérképeken kívül a carte-a-figures változat főként az európai országokat, régiókat bemutató térképekre korlátozódott.
A típus egyik leglenyűgözőbb képviselője darabunk, ahol a metsző (akinek személye nem ismert, de Shirley feltételezése szerint Pieter Goos lehetett), a gazdagon ornamentikájú keretdísz képein a földrajzi területek megszemélyesítéséhez allegorikus nőalakokat használt, valamint az őshonos flórát és faunát is igyekezett bemutatni. A szemlélő tekintet kiindulási pontját (a bal felső sarkot) Európa alakja foglalja el, királynői viseletben, glóbuszon ülve, fején koronával, jobb kezében jogarral, baljában gyümölcsöt hozó ággal, a háttérben csatajelenettel Európa fensőbbségét hirdetve a civilizáció hierarchiájában. Ezt követően Suetonius „De Vita XII Caesarum” című művének alakjai – Julius Caesar, Augustus, Tiberius, Caligula, Claudius és Nero, vagyis a térkép „címadói” – elevenednek meg a finoman kidolgozott képeken, amelyek lovon, teljes harci díszben ábrázolják a császárokat. A lap jobb felső sarkában Ázsia allegóriája kapott helyet, gazdag, nemesi öltözetben, tevén ülve, jobbjában füstölővel, a háttérben elefántokkal és szintén egy csatajelenettel, ám ennek a metszetvignettának tételünk esetében mintegy a fele hiányzik. Szintén megsemmisült a bordűr alsó sávja is, ami további hat császár (Galba, Otho, Vitellius, Vespasianus, Titus és Domitianus), valamint Afrika és Amerika szimbolikus ábrázolását tartalmazta.A lap két oldalát övező hét-hét képen nyolc város látképe (Róma, Amszterdam, Jeruzsálem, Tunisz, Mexikó, Havanna, Pernambuco és Bahía de Todos Santos) és hat különböző népcsoport (európaiak, ázsiaiak, afrikaiak, észak-amerikaiak, dél-amerikaiak és a Magellán-szoros óriásai) képviselőinek viseleteit mutatják be (a jobb oldali képoszlop darabunkról hiányzik). A térképmezőt gályákkal, bennszülött csónakokkal, tengeri szörnyetegekkel illusztrálta, a két alsó sarokban pedig a földgömb sarki féltekéinek melléktérképét helyezte el. A bal felső sarokban növényi ornamensekkel ékesített nagy méretű kartus látható, melynek szövege Amerika felfedezésének történetébe vezeti be az olvasót Kolumbusztól és Vespuccitól kezdve (esetükben téves – 1592 és 1599 – évszámmal, amit az utolsó állapotnál már kijavítottak) Jacob le Maire-ig. Kicsit távolabb pedig – Grönland területén – John Davis utazásairól is olvasható egy rövid megjegyzés.
Tételünk különlegességét jelzi, hogy Shirley monumentális bibliográfiájában 1637-es datálású példányt nem ismertetett (nála 1639-es az első), és Hollstein sem találkozott ilyennel. Elsőként Shilder számol be a kiadásról „Monumenta Cartographica Neerlandica” című munkájában, és mindössze két további példányt említ: egyet az ingolstadti, egyet pedig a hannoveri könyvtárban. Sajnálatos módon példányunk hiányos, de így is a legnagyobb kuriózumok közé tartozik, mivel 1652-es kiadása az, ami kereskedőknél elvétve felbukkan.
Mérete: 380 x 530 (410 x 503) mm (maga a térképmező 300 x 445 mm). Az enyhén megsötétedett példány jobb oldali és alsó keretdísze hiányzik. Példányunkat nagy valószínűséggel kompozit-atlasz részeként értékesíthették, ezért ezeken a helyeken a lapot meghajtották, és az e vonal mentén leszakadó, behajtott részek megsemmisültek. Alul és jobb oldalt restaurálva. Paszpartuban.
Schilder, Günter: Monumenta Cartographica Neerlandica VI. (Alpen aan den Rijn, 2000.) 8.1.; Shirley: 350 (ezen állapotát nem ismeri).
 
Kikiáltási ár: 1 200 000,-