177. Waldseemüller, Martin: Orbis Typus Universalis Iuxta...
... Hydrographorum Traditionem.
Strassburg, 1513./1520. Johannes Schott.
Ritka, fametszetű világtérkép, amely – a címében is jelzett módon – a hajózási térképek korabeli hagyományát követve a ptolemaioszi fokhálózat helyett a portolántérképekre jellemző irányvonal-rendszert alkalmaz. Elsőként 1513-ban Strassburgban, Martin Waldseemüller „Geographiae opus novissima” című, a XVI. századi kartográfia egyik legjelentősebb alkotásának tartott munkájában jelent meg, amelyet sokan az első modern atlasznak tekintenek. A kötetben a 27, antik földrajzi ismereteken alapuló ptolemaioszi térkép – amelyek az 1482-es, Lienhart Holle által Ulmban kiadott atlasz térképeinek mintájára készültek – mellett mintegy kiegészítésként 20 további, „modern” jelzővel ellátott tábla kapott helyet. Ezek részben Waldseemüller saját munkái, amelyek a Saint-Dié-ben működő humanista tudóskör, a Gymnasium Vosagense tagjaként töltött évei alatt készültek. Térképeit a bázeli és a strassburgi könyvtárakban végzett kutatások eredményei, valamint a spanyol és portugál felfedezők beszámolói alapján tökéletesítette, így azokon keresztül tanúi lehetünk a földrajztudomány és a térképészet fejlődésének. Amíg Waldseemüller a térképeket rajzolta, barátja és szerzőtársa, Matthias Ringmann Jacopo d’Angelo korábbi latin fordítására támaszkodva átdolgozta és javította Ptolemaiosz szövegét, és az előszó is az ő nevéhez fűződik. A mű megjelenése több alkalommal is veszélybe került: 1508-ban meghalt mecénásuk, II. René, Lotharingia hercege, 1511-ben pedig Ringmann is követte őt. A munkálatok azonban tovább folytatódtak, és Jacob Aeschler, valamint Georg Uebelin strassburgi polgárok anyagi támogatásával, Johannes Schott nyomdájában 1513-ban végül napvilágot látott az atlasz. A művet 1520-ban ugyancsak Strassburgban, az eredeti térképdúcok felhasználásával ismét kiadták.
A metszetet a szakirodalom gyakran „Admirális térképe” néven említi. Az elnevezés az atlasz bevezetésére vezethető vissza, amely egy bizonyos „Admirálist” jelöl meg a földrajzi információk forrásaként. A megnevezést azonban mind a jelen világtérképre, mind az ugyanebben az atlaszban megjelent Tabula Terre Nove című lapra használják (lásd következő tételünket). Rodney W. Shirley szerint az admirálisnak tulajdonított, az Újvilágra vonatkozó információk valószínűleg inkább az utóbbin kaptak helyet.
A térképlap kartográfiai érdekessége, hogy az Újvilág megjelenítése lényegesen kezdetlegesebb, mint Waldseemüller hat évvel korábban, 1507-ben megjelent monumentális világtérképén. A nyugati féltekéből csupán Dél-Amerika északi partvidékének egy részlete látható, amelytől északra Isabella (Kuba) és Spagnolla (Hispaniola) szigete helyezkedik el. Az Atlanti-óceán közepén egy további, név nélküli szárazföld-darab látható, amelynek csak keleti partvonalát tüntették fel. A térkép földrajzi ábrázolásainak hiányosságai miatt Shirley feltételezi, hogy a lap már 1505–1506 körül elkészülhetett, és az atlasz 1513-as megjelenéséig nem dolgozták át. Míg az amerikai kontinens ábrázolása rendkívül vázlatos, az Óvilág egyes részei meglepő pontossággal jelennek meg. A Brit-szigetek, India, Srí Lanka és Madagaszkár körvonalai a korábbi térképekhez képest jelentős fejlődést mutatnak. Grönland ugyanakkor még Skandinávia északi részéhez kapcsolódó, elnyújtott félszigetként szerepel, Ázsia keleti partvidéke pedig részben továbbra is a középkori kartográfiai hagyományokat követi. A metszet így különösen szemléletes példája annak az átmeneti korszaknak, amelyben a klasszikus földrajzi tudást egyre inkább átformálták a portugál és spanyol hajósok felfedezései nyomán szerzett új ismeretek.
Mérete: 445 x 580 (455 x 630) mm. Rendkívül jó állapotú, erős, tiszta nyomat. Paszpartuban.
Shirley: 35.
Kikiáltási ár: 6 500 000 Ft