82. Arany János (1817-1882) költő autográf levele...

... barátjának és orvosának, Károlyi Sámuelnek „Kedves Barátom!” megszólítással. 
Arany János e levelének létezéséről tudott a szakirodalom, azonban szövege, tartalma ismeretlen volt. Az Arany műveit közzétevő kritikai kiadás levelezéseket is közreadó sorozatában (AJÖM, XVII.) az 1364. sorszámot kapta, és leírásként az alábbi – a Károlyi Sámuellel folytatott üzenetváltásokból kikövetkeztett – információk szerepelnek:
„1364.
ARANY JÁNOS - KÁROLYI SÁMUELNEK
[Elveszett]
[Pest, 1861. november 9. és 22. között] 
[Továbbra is tanácsos-e követni Károlyi fülzúgás elleni orvosi utasítását?]”
Károlyi Sámuel és a költő baráti hangvételű levelezésében két vezérmotívum figyelhető meg: Arany betegségei és a Kisfaludy Társasággal kapcsolatos ügyek bukkannak fel témaként.
Károlyi a pesti egyetemen szerzett oklevelet, majd miután a pesti gyermekkórházban tíz hónapig segédorvosként működött, 1845-től városi és megyei járási orvos volt Szalontán. 1850. november 1-től Nagykőrösön dolgozott mint városi főorvos és mint megyetörvényszéki helyettes szakértő orvos. Jól ismerték tehát egymást már Szalontán is, ahol Arany segédjegyzőként működött, s szinte egyszerre kerültek Nagykőrösre: Károlyi orvosként, Arany tanárnak.
Károlyi ismerte a költő betegségeit is, az ötvenes évek elejétől egyre erősödő „főfájását” és fülzúgását is kezelte, mely Arany családjával, barátaival folytatott levelezésében is gyakran megjelenik szűnni nem akaró egészségügyi problémaként. 
Mint az öt tőle származó és Arany három hozzá írt, eddig ismert leveléből is kitűnik, Károlyi gyógymódokat javasolt mindaddig, amíg Arany Pestre nem költözik, ahol Poór Imre orvosdoktor, a Rókus-kórház főorvosa át nem veszi a kezelést. Ebbe a sorba illeszkedik be a most megkerült, eddig lappangó üzenet is. Károlyi egészen 1862-ben Nagykőrösön bekövetkezett haláláig látta el orvosi tanácsokkal barátját. (Az eddig fennmaradt levelezés 1860 és 1862 közötti, ekkor hagyta el a költő Nagykőröst, és fogadta el a Kisfaludy Társaság titoknoki megbízatását, valamint kezdte szerkeszteni esztétikai lapját, a Szépirodalmi Figyelőt.)
Károlyi maga is művelt, irodalomértő és alkotó ember volt: anyanyelve mellett németül, latinul és franciául is tudott, s mindemellett ismeretterjesztő és szaklapokban (Athenaeum, Gyógyászat, Orvosi Hetilap) is publikált. Mindvégig Nagykőrösön élt és praktizált, az Arany család levelezéséből az is tudható, hogy hatgyermekes családapa volt, s halálát követően orvosi szakértelmét nagyon hiányolta a település.
Mint a levelezésből kitűnik, Károlyi tagja volt a Kisfaludy Társaságnak, s a tagdíjat annak titoknokaként a költő szedte be, illetve küldte ajándékba barátjának lapját, a Heckenast által kiadott Szépirodalmi Figyelőt.
A levél minden kétséget kizáróan Arany János autográf: szép állapotban maradt meg az általa ebben a korszakban használt BATH szárazpecséttel ellátott, kékes árnyalatú papír, amelyet 1856-ban használt először, s mint egyik Tompához írott leveléből kiderül, Gömörben készült. (Vö.: „Hadd próbálom fel hát én is ezt a hires papírt, mely, amint látom, Bath czímet visel, noha Gömörben készült. Furcsa! ez a papír jó készítmény, s még se kél a gyár firmája alatt, hanem rá kell fogni, hogy angol készítmény!”) A két fóliós levél meghajtogatott borítékként is funkcionált, ez is jellemző az ötvenes és hatvanas évek fordulóján a költőre, s a saját pecsétnyomóval lezárt vörös viasznyomat is épségben maradt. 
A levél mellett található vers Arany alkotása, mely a nagykőrösi barát sírkövére készült. Apográf, de nem autográf írás.
Igazi kuriózum a megkerült levél, értékét jó állapota is emeli. (Rózsafalvi Zsuzsanna szíves közlése.)
2 beírt oldal, piros viaszpecséttel. Kelt: Pest, 1861. XI. 19.