114. Liszt Ferenc (1811-1886) zeneszerző aláírt, autográf, német nyelvű levele

... Wohl Jankának „Sehr geehrte Fräulein” megszólítással.
A levélben Liszt tájékoztatja közeli barátját ifjú védence, Aggházy Károly nála tett sikeres bemutatkozásáról.
Liszt Ferenc 1870-ben júliustól novemberig Szekszárd városában, Augusz Antal házánál vendégeskedett. A vidéki nemes és a művész barátsága az 1840-es években kezdődött. Augusz képzett énekművész volt, Tolna megye reformnemzedékéhez tartozott. 1843-48 között megválasztották a megye alispánjának. Liszt 1846-ban, 1865-ben, 1870-ben és 1876-ban is nála vendégeskedett. Itt került érintkezésbe először a magyar vidéki társadalommal, itt fedezte fel magyar gyökereit, fogadta el magyar identitását, és komponálta a „Magyar Rapszódiát”, amit barátjának ajánlott. Augusz Antalnak szerepe volt az „Esztergomi mise” megismertetésében és bemutatásában, tevékeny közreműködésének köszönhetően a Zeneakadémia megszervezésére Liszt Ferencet kérték fel.
Aggházy Károly zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus, korának híres, igen megbecsült művésze volt. A legnevesebb magyar, német, angol és francia kiadók jelentették meg alkotásait, ennek köszönhetően közel 170 zeneművéről van tudomásunk. Pályája az egyetemes zene két legnagyobb magyar művészének sorsát, a magyar zene két nagy korszakát köti össze; az alig 15 éves tehetséget 1870-ben Liszt Ferenc indította el művészi pályáján; 1891-ben pedig ő figyelt fel a Nagyszőlősről érkezett, alig 10 éves Bartók Bélára.
A magyar zenetörténet feljegyezte, hogy 1870. augusztus 11-én Liszt Ferenc Szekszárdon fogadta az ifjú Aggházyt, akinek több művét is meghallgatta. Liszt kedvező véleményének birtokában indult el fényes karrierje, iratkozhatott be a bécsi konzervatóriumba. Erről a találkozóról számol be e levelében a kor legnagyobb zeneművésze. A címzett ifjú védence, Aggházy két nappal augusztus 13. előtt érkezett Szekszárdra. Bemutatkozása tökéletesen megfelelt támogatója legmelegebb ajánlásainak. Lisztnek különösen tetszett az a kecses és eufónikus F-dúr kánon, amit a szerző a hölgy albumába írt. Véleménye szerint Aggházy más kompozícióiban is jól érzékelhető érzékenysége és kreativitása. Az ifjú kisebb botlásait is megemlíti („a rakoncátlan komponistának lesz még ideje beérni”). Levele végén Liszt megemlíti, hogy egy hét múlva szeretné hálás köszönetét személyesen tolmácsolni a címzettnek.
A Liszt-levélben említett F-dúr kánon bizonyosan Aggházy Károly „Albumblatt” (Canon) című darabja. Ez az apró, önmagában jelentéktelen zongoradarab Aggházy első nyomtatásban megjelent műve, amely a Táborszky és Parsch kiadónál jelent meg „In das Album der Fräulein Johanna Wohl” ajánlással. Azt nem tudjuk, hogy augusztus 11-én volt-e már Liszt kezében ebből a nyomtatványból, de annak egy példányát ismerjük a művész hagyatékában. Aggházy igen fiatalon látogatója volt a Wohl-nővérek Nádor utcai szalonjának, baráti összejöveteleinek. Liszt Wohl Janka írónővel volt szorosabb kapcsolatban, aki könyvet is írt Lisztről. A hölgy Aggházyt két évtizeddel később is támogatta, amikor az már hazatért Berlinből.
A levelet egy különleges jelzés még érdekessebbé teszi: a vallás- és közoktatásügyi miniszter bélyegzőjével érvénytelenített illetékbélyeg arról tanúskodik, hogy Wohl Janka Liszt Ferenc dicsérő sorait továbbadta védencének, aki ezt az iratot mellékelte egyik folyamodványa, talán már bécsi ösztöndíjának kérvénye mellé. (Tipold Tamás és Gombos László zenetörténész szíves közreműködésével)
2 beírt oldal.
Kelt: Szekszárd, 1870. VIII. 13.